Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Molnár András: Batthyány Lajos gróf és Deák Ferenc kapcsolata a reformkorban III/533
BATTHYÁNY LAJOS GRÓF ÉS DEÁK FERENC KAPCSOLATA A REFORMKORBAN 543 bírta rá a kormányt, hogy kompromisszumot kössön a magyar ellenzékkel. A színfalak mögött titkos tárgyalások kezdődtek Deák részvételével. Ezek eredményeként az ellenzék lépett vissza elsőként, megszavazta a kért adót és újoncmennyiséget, mire a kormányzat szabadon bocsátotta a bebörtönzötteket, és megszüntette a még folyamatban lévő politikai pereket; anélkül azonban, hogy azokat — engedve az ellenzék követelésének — semmissé nyilvánította volna. A konfliktust úgy sikerült mindkét fél számára elfogadható módon, elvfeladás nélkül rendezni, hogy a nádor — Deák tanácsára — elhallgatta, miszerint az uralkodó amnesztiával vetett véget a vitának, és csupán a perek befejezésének, illetve a foglyok szabadon bocsátásának tényét ismertette a nyilvánossággal.41 Annak ellenére, hogy szinte az országgyűlés egész időtartama alatt szoros taktikai együttműködés figyelhető meg a Deák vezette köznemesi ellenzék, és a Batthyány irányította mágnásoppozíció között, és ennek összehangolása nyilván többé-kevésbé folyamatos kapcsolattartást igényelt, Batthyány és Deák a kortársak - Széchenyi naplója és a titkosrendőrség besúgói - szerint személyesen csak ritkán, havonta legfeljebb egy-két alkalommal, többnyire a Széchenyinél vagy Batthyánynál tartott magán-összejöveteleken, ebédeken és vacsorákon találkoztak.42 Mivel a mágnásellenzék általában a követektől elkülönülve, saját kiskaszinójában tartotta összejöveteleit, ritkaságnak számítottak a közös rendezvények. Ezen ritka alkalmak egyike volt, amikor 1839. december 9-én a főrendi ellenzék a köznemesi oppozíció vezetőivel együtt ünnepelte a hivatalos megalakulást. A Batthyány által adott díszebéden Deák is részt vett, és a háziasszony, Zichy Antónia grófnő jobbján foglalt helyet.43 A császári titkosrendőrség 1840. január 5-i jelentése szerint néhány nappal korábban Deák Ferencnél volt titkos tanácskozás Batthyány és a mágnásoppozíció részvételével a tervezett főrendi napló ügyében.44 Batthyányék itt ugyanúgy kikérhették Deák tanácsát, mint négy héttel később, amikor arról számoltak be besúgók, hogy a főrendi ellenzék újonnan verbuvált tagokkal igyekszik megerősíteni sorait. A mágnásoppozíció vezetői — a titkosrendőrség értesülése szerint — Deák és Klauzál Gábor analízisét követik a párthívek verbuválásánál. Deákék szerint ugyanis a regalistáknak joguk van az országgyűlésen megjelenni, és ott beszélni. A kormánynak viszont nem joga, hanem kötelessége a királyi meghívót mindenkinek kiadni, akit az megillet, és akinek megvan a joga, az királyi meghívó nélkül is megjelenhet az országgyűlésen.45 Arról, hogy Batthyány és Deák miként vélekedtek és nyilatkoztak egymásról, alig maradt fenn feljegyzés; 1839/1840-ből mindössze egy-egy ilyen kijelentést ismerünk. Amikor Deák az 1839. november 21-i kerületi ülésen a szólás szabadsá-41 Ferenczi Zoltán 1904. 1. köt. 275-283., Erdmann Gyula 2004. 62-64., Pajkossy Gábor 2006. 39-48. 42 SZÍN 5. köt. 346., 360., 367. 43 MOL A 105. Inf. prot. 1839. december 24. (78. ülés) 29-30. p., vö. Bártfai Szabó László i. m. 1. köt. 356., Takáts Sándor: Társasélet a pozsonyi országgyűléseken. In: Uő: Emlékezzünk eleinkről. Bp., é. n. 388., Friedreich Endre: Gróf Batthyány Lajosné. In: Vigilia 1998. 10. sz. 755. 44 Takáts Sándor: Kémvilág Magyarországon. Bp., 1980. (a továbbiakban: Takáts Sándor 1980.) 183., 186-187. 45 MOL N 119. Regnicoláris levéltár. Takáts Sándor hagyatéka. A bécsi rendőrminisztérium elégett titkosrendőri iratainak másolatai. Fasc. 63. No. 9037. (1840. január 31.), vö. Takáts Sándor 1980. 185.
