Századok – 2007

TÖRTÉNETI IRODALOM - In memoriam Ludovici Huszár. (Ism.: Weisz Boglárka) II/523

526 TÖRTÉNETI IRODALOM források Szlavóniában rögzítették a legtöbb hamisítást, melyek közül a szerző több esetet is bemutat. E bevezetőt követően tér ki röviden a szerző a Zágrábi Régészeti Múzeum Numizmatikai Gyűjteményében található hamisítványokra. Külön foglalkozik Mirnik a Klasnic-leletben található korabeli hamisítványokkal. A Klasnic-kincsben 757 magyar érme őrződött meg, melynek 10,6%, azaz 80 példány hamis, melyek mindegyike I. Nagy Lajos nevéhez köthető pénz. A kincs elásására 1382 és 1400 között került sor. A szerző munkája végén a gyűjteményben található magyar érmehamisítványok katalógusát is közli. Novella Vismara írása (Alcuni spunti sulla zecca di Pavia all'epoca di Galeazzo II Visconti) a páviai pénzverde történetének 1359-et követő korszakával foglalkozik; ez évben került a város II. Galeazzo Visconti uralma alá. Arra a kérdésre keres választ, hogy a pénzverde működött-e Galeazzo uralma idején, illetve hogy a Galeazzo által kibocsátott aranyforintot itt verték-e vagy Milánóban. Felidézve a 19. századi numizmatikusok körében e kérdés kapcsán kialakult vitát, a szerző megállapítja, hogy a pénzverde Galeazzo uralma alatt is működött, aranyforintját is itt verték. 1389 után azonban, amikor II. Galeazzo Visconti lett Milánó ura, a páviai pénzverde átkerült Milánóba. Pap Ferenc Erdély és az egykori Bánság Romániába eső része Árpád-kori éremleletei és érméi alapján kísérli meg tanulmányozni az erdélyi és bánsági lakosság külkereskedelmi tevékenységét (A polgárosodás érméi Erdélyben). Véleménye szerint már a 12. század közepe előtt sokoldalú, elsősorban kereskedelmi kapcsolat alakult ki Erdély és Bizánc között, ugyanakkor Erdélynek Közép-, sőt Nyugat-Európával is léteztek kapcsolatai. Nézete szerint a 12. század közepétől a 13. század végéig Erdély és a Bánság nemzetközi kereskedelme, áruforgalma növekvő tendenciát mutat. A szerző végül arra a következtetésre jut, hogy az Európával létesült és állandósult kapcsolat a 12-13. századi „városlakó" tudatában is minden bizonnyal változásokat eredményezett. Gyöngyössy Márton a körmöci kamara két — egy tisztázott és egy tisztázatlan —, 1514-ben készült számadását elemzi, illetőleg adja közre (A körmöci kamara 1514-es számadása). A szerző röviden bemutatja a körmöci kamara bevételeit (ezüst- és aranypénzverésből, valamint az ezüsteladásból származó jövedelem), hosszabban elemzi a kamara kiadásait (ezüstbeváltás, személyi és dologi kiadások, pisetum, éves bérleti díj). A számadások alapján a szerző a bányavidék ezüsttermelésének növekedésével számol. Az elemzés során a 16. század eleji körmöci kamara mellett a magyarországi Fugger-Thurzó vállalkozásról is képet kapunk, mivel a körmöci kamara — amelyet 1498-ban Thurzó János vett bérbe — története szorosan kapcsolódik e vállalkozáshoz. A kamarát a szerző fedővállalkozásnak tekinti, melynek hátterében a nemesfém-kitermelés és -kivitel állt. V. Székely György tanulmánya (16. századi aranypénzlelet Karcag határából. Leletadatok az aranypénzek forgalmához a 16. századi Magyarországon) a Karcag melletti Asszonyszállásán talált 16. századi aranypénzleletet másik négy (a bodrogolaszi, a kelenyei, a hódmezővásárhelyi és a marosvásárhelyi) 16. századi magyar és erdélyi aranypénzleletekkel összehasonlítva elemzi, közrebocsátva egyúttal az asszonyszállási lelet jegyzékét is. Az elemzést követően a szerző megállapítja, hogy a 16. század elejéig a magyarországi pénzforgalomban a pénzek többsége magyar aranyforint volt, mely megállapítás e század elején is érvényesnek tekinthető. A 16. század közepétől azonban az aranypénzek mellett egyre nagyobb mértékben jelennek meg a nagyezüst értékpénzek, a különféle tallérveretek. Jürgen Steen Jensen dolgozata (Is the medal commemorating the battle of Mohács 1526 dated to 1531-32 by a Danish coin?) arra hívja fel a figyelmet, hogy a mohácsi érem előlapja és az 1532-ben I. Frigyes által kibocsátott dán érme között szembetűnő hasonlóság figyelhető meg. A mohácsi érem előlapján II. Lajos és Mária királynő szembenéző portréi láthatók csavart díszes szegélyben. Ezzel szorosan összefüggő variáción Mária királynő portréja szerepel reneszánsz díszítésű oszlopok között. A dán pénzeken az uralkodói pár, I. Frigyes és Szófia szembenéző portréi láthatók reneszánsz oszlopok között. Az egyezések miatt a szerző úgy gondolja, hogy mindkét Mohács-éremnek legkésőbb 1532-ben már készen kellett lennie, amikor a dán pénzt készítették. Elképzelhetőnek tartja, hogy a Mohács-érmek Szófia királynő udvarán keresztül jutottak Dániába, akinek anyja, Anna Jagelló Kázmér lengyel király lánya volt. Búza János írása (Báthori István erdélyi dukátjainak távoli nyomai) Báthori István Erdélyben veretett aranyforintjáról külföldön készült metszetekkel foglalkozik. Báthori István dukátjának több szempontból is hibás metszete — eddigi ismereteink alapján — először az 1606-ban kiadott, illusztrált árfolyamjegyzékben bukkant fel, a „Ducaten van Hungarien" élőfej alatt elhelyezkedő aranyforintok között. 1626-ban már az uralkodók nevének ábécé sorrendjében közölték a „Ducaten van Hungarien" élőfej alatt található érméket, és ekkor Báthori István aranyforintja-