Századok – 2007
BESZÁMOLÓ - Beszámoló a Nándorfehérvár-konferenciájáról (Skorka Renáta) 11/493
500 BESZÁMOLÓ letkeztek. Ezek sorából kiemelte Bartolomeo Vivarini művét, amely először örökítette át Kapisztrán ábrázolására Szent Bernardin arcvonásait úgy, hogy különböző attribútumok (zászló, szalagfelirat) segítségével utalt Szent János személyiségére. Az aquilai és a San Angelo d' Ocre oltárképen, valamint Cola da Casebtio Kapisztrán-képén a bernardini jellemvonások leváltak Szent Jánosról, és előtérbe kerültek a keresztény hit védelmezője és a pogányok elleni harc vezére motívumok. A barokk korszak a Kapisztrán-ábrázolások új szakaszát jelentette, a török elleni harc megújulása, a felszabadító háborúk szükségessé tették Kapisztrán törökverő, illetve az égből oltalmazó patrónus szerepben való megjelenítését. A földi gonoszt igehirdetésével és tetteivel legyőző szent ikonográfiájának alapjául a Győzelmes Immaculata típus szolgált. Az előadás befejező részében Kálmán Peregrin Kapisztrán János „Capistranus Triumphans" című életrajzáról és szentté avatásáról beszélt. A szent ikonográfiájában a szöveges és képi megjelenítés egymásba érése ezzel az életrajzzal érte el csúcspontját. Szent János 1724-es kanonizációja után, s a törtök veszély elhárultával az ábrázolásban előtérbe kerültek Kapisztrán morális erényei: a betegeket gyógyító, csodákat művelő jótékonykodó szent. Ezen 18. századi ábrázolásmódnak és felfogásnak tudható be, hogy Kapisztrán Szent János egyike lett a számos hasonló szerepkörrel felruházott szenteknek, és kultusza háttérbe szorult. Berhidai Piusz ferences szerzetes „Szent Ferenc képe a 15. századi magyarországi irodalomban" címmel tartotta meg beszámolóját. Szent János személyét és életútját igen sokan és sokszor hasonlítják a rend alapítójának, Assisi Szent Ferencnek egyéniségéhez és pályájához. Megtérését maga Kapisztrán János is az alapító atyának tulajdonította, hiszen brufai fogsága idején álmában Szent Ferenc intette és szólította fel életének megváltoztatására. Berhidai Piusz ezért is tekintette indokoltnak annak vizsgálatát, hogy a Kapisztránnak példaképül szolgáló szentet, miként jelenítette meg a kortárs irodalom. A kutatás két forráscsoport elemzésére és összevetésére koncentrált. Az előadó mindenekelőtt a legrégebbi magyar nyelvű könyv, a Jókai-kódex (Ehrenfeld-kódex) ismertetésére vállalkozott, hiszen az ebben megtalálható Szent Ferenc legenda a magyar nyelvű elbeszélő irodalom első emléke. Miután az előadó számba vette a kódex forrásait (Vatikáni-kódex, Bonaventurától a Legenda Sancti Francisci, Bartolomeo da Pisa De conformitate című munkája, valamint több legendagyűjtemény) a mű tematikáját és szentábrázolását vette górcső alá. Megállapította, hogy Szent Ferenccel kapcsolatban a legenda három részletet hangsúlyoz: a mélységes szegénységét, a társak jelenlétét és Krisztushoz való hasonlatosságát, és leszögezte, hogy a Jókai-kódexben Szent Ferenc ábrázolása modellszerű, vagyis a szent viselkedése utánzandó mintaként jelenik meg. Az előadás második részében Berhidai Piusz a két 15. századi ferences obszerváns prédikátor Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát beszédeire összpontosított. A prédikációs irodalomban az előbbitől hat, az utóbbitól három, tehát összesen kilenc sermo kapcsolódik Szent Ferenc személyéhez és működéséhez. Ezen példabeszédek forrásait vizsgálva az előadó megállapította, hogy hasonlóan a Jókai-kódex legendájához, itt is fellelhetők a különböző legendagyűjtemények, akárcsak Pisa műve, illetve a Bonaventura-féle életrajz. Szent Ferenc tevékenységének
