Századok – 2007

BESZÁMOLÓ - Beszámoló a Nándorfehérvár-konferenciájáról (Skorka Renáta) 11/493

BESZÁMOLÓ 499 Virgilio Felice Virgilio ferences szerzetes olasz nyelvű előadásában Kapisztrán Szent János életrajzával ismertette meg a hallgatóságot. Kapisztrán János az Aquila közelében fekvő Capestranóban született 1386. június 24-én. Apja korai halála után Perugiába ment jogot tanulni. 24 évesen Nápolyi László hívéül szegődött, hamarosan a királyi bíróság elnökévé nevezték ki. Két évvel később Perugia bírája, majd 28 évesen a város kormányzója lett. Felfelé ívelő karrierjének a Perugia és Malatesta között kirobbant háború vetett véget, melynek során börtönbe vetették, ahol álmában megjelent előtte Szent Ferenc és felszólította csatlakozzon rendjéhez. Miután megérlelődött benne az elhatározás, hogy a ferencesek obszerváns ágába belépjen, szamara hátán belovagolt Perugia piacterére papírcsákóval a fején, amelyre bűneit jegyezte fel. Virgilio ezen a ponton kiemelte a Szent Ferenc és Szent János közötti hasonlóságot, vagyis hogy a polgárok mindkettőjüket bolondnak nézték városukban. Mikor 1415. október 4-én Kapisztránt felszentelték, állítólag a következő szavakkal összegezte hátrahagyott életét: „Büszke voltam, mint a sátán, s az ördögnél is ravaszabb". Ezekben az években Itáliában komoly ellentét dúlt a fraticellik és az obszerváns ferencesek között, ezért 1418-ban, V Márton pápával való találkozása alkalmával János barát rávette a szentatyát a fraticellikkel szembeni keményebb fellépésre, nem sokkal később a pápa ki is nevezte a fraticellik inkvizítorának. 1431 és 1444 között a szentatya megbízásából diplomáciai feladatokat látott el Európában és a Szentföldön egyaránt. 1451-től Közép-Európában a béke nagyköveteként a régi keresztény hagyományokhoz való visszatérésről prédikált, s valószínűleg Krakkóban érte Konstantinápoly elfoglalásának híre. 1455 júniusában érkezett Magyarországra, hogy a törökkel történő elsietett békekötést megakadályozza, és keresztes hadjáratra buzdítson. Virgilio részletesen beszámolt Kapisztrán nándorfehérvári tevékenységéről, midőn a katonákkal együtt élő, koszos, és izzadt ruhájú, napégette arcú, szakálla lenyírását a győzelemig elutasító, a magyarokkal csak tolmács útján é intkező szerzetes háromszor (a dunai csatában, a város kiürítésének megakadályozásával, s az utolsó éjszakai toborzásával) mentette meg a várat. Az előadás végén Virgilio beszámolt a pestisben megbetegedett Kapisztrán haláltusájáról, társairól, Udinei Girolamóról és Tagliacozzóról, akik ápolták, és hagyatékának hazaszállításáról gondoskodtak, valamint utolsó útjáról, midőn holttestét Újlaki Miklós parancsára vaskoporsóba fektették, hét kulccsal lezárták, és az újlaki ferences templom oldalkápolnájában helyezték végső nyugalomba. Kálmán Peregrin ferences szerzetes előadásában arra keresett választ, hogy Kapisztrán János — akinek ikonográfiáját és művészi megjelenítését mindenkor két alapvető toposz (hős és ferences) határozta meg — ábrázolása hogyan és miként változott egy adott történelmi korszak igényei szerint. Művészettörténészként elsődlegesen a szent másodlagos ereklyéit és prédikációs emlékeit vizsgálta meg, s összehasonlítva a szent ezüst ivócsanakjának Kapisztrán-ábrázolását, a bécsi provincia Kapisztránt illusztráló pecsétjét és Thomas Burgkmair Kapisztrán-portréját megállapítható, hogy Szent Jánosra még életében a német, a cseh és a lengyel területeken egyaránt prédikátorként, a hit védelmezőjeként tekintettek. Az előadó ezután számba vette azokat az alkotásokat, amelyek a szent szülőföldjén, annak halála után a 15-16. században ke-