Századok – 2007
TANULMÁNYOK - L. Balogh Béni: Az Antonescu-rezsim békeelképzelései 1940-1944 között I/3
4 L. BALOGH BÉNI összefüggésben a „hivatalos" béke-előkészítő tevékenységet — mindössze egy-két rövid írás taglalja.2 A román politikai elit „nem hivatalos" békeelképzeléseiről, szándékairól, háború utáni terveiről sem olvashatunk átfogó elemzést, az életrajzi monográfiák3 többsége pedig átsiklik a téma fölött. Az egyes békeelképzelések részeként fölmerült kitelepítési és lakosságcsere-tervekről Viorel Áchim, illetve Sorina és loan Bolovan történészek tanulmányaiból tudhatunk meg bővebbet.4 írásunkban az 1940-1944 között hatalmon lévő román politikai elit békeelképzeléseit, béketerveit vizsgáljuk. Ismertetjük Ion és Mihai Antonescu külpolitikai nézeteit, geopolitikai elképzeléseit, elemezzük „nemzetépítő" programjaikat. Választ keresünk arra a kérdésre, miként képzelték el országuk helyét a jövendőbeli „új Európában". Elemzünk két lakosságcsere-tervet és megvizsgáljuk a már említett Béke Iroda felállításának körülményeit. Szem előtt kell tartanunk a békeelképzelésekben bekövetkezett módosulásokat is, amelyek leginkább a második világháború menetében 1942 őszén, 1943 elején beállt fordulattal magyarázhatóak. Ahhoz azonban, hogy minden részletében kimerítő, pontos képet nyújthassunk a háború alatti bukaresti békeelképzelésekről, a romániai levéltárakban elvégzendő további alapkutatásokra lesz majd szükség. Ion Antonescu A hatalmon lévő politikai elit németbarát politikát folytatott, és Románia helyét — szavakban és nyilatkozatokban legalábbis — a német dominanciájú Európában, a német élettér keretei között képzelte el. A sztálingrádi fordulatig — 1942 végéig, 1943 elejéig — valóban ez a jövőkép tűnt a legreálisabb lehetőségnek, ezt követően azonban egyre kevésbé volt valószínű a „Pax Germanica" eljövetele. A fordulat Ion Antonescu és — főleg — első számú bizalmasa, Mihai Antonescu jövőképének alakulásában is érzékelhető, igaz, nem azonos mértékben. Nem véletlen, hogy már a kortársak közül is sokan Mihai Antonescuban, nem pedig az államvezetőben látták a tengelyhatalmakat „eláruló" román politikust. 2 Ion Ardeleana: „Biroul păcii": Proiecte privind soluţionarea problemei frontierelor României şi realizarea unor bune relaţii în Balcani (1942-1943). Europa XXI 1992-1993. 128-132.; Florica Dobre: Ion şi Mihai Antonescu scrutează viitorul. Biroul Păcii (1942). Dosarele Istoriei 1997. 2. sz. 8-11. 3 loan Scurtu: Iuliu Maniu. Activitatea politică. Bucureşti, Editura Enciclopedică, 1995.; Apostol Stan: Iuliu Maniu. Naţionalism şi democraţie. Biografia unui mare român. Bucureşti, Saeculum I. O., 1997. Petru Grozáról 1. Dorin-Liviu Bîtfoi: Petru Groza, ultimul burghez. O biografie. Bucureşti, Compania, 2004. 4 Viorel Achim: The Romanian Population Exchange Project Elaborated by Sabin Manuila in October 1941. In: Jahrbuch des italienisch-deutschen historischen Instituts in Trient, XXVTI. Bologna, Mulino, 2002. 593-617.; Sorina Bolovan - loan Bolovan: Iniţiative româneşti privind problema schimbului de populaţie în primii ani ai celui de al doilea război mondial (1939-1941). In: România şi relaţiile internaţionale în secolul XX. îngrij. Liviu Ţîrău, Virgiliu Ţârău. Cluj-Napoca, Clusium, 2000. 90-116.; Sorina Bolovan - loan Bolovan: Problemele demografice ale Transilvaniei între ştiinţă şi politică. Studiu de caz (1920-1945). In: Transilvania între medieval şi modern. Coord. Camil Mureşanu. Cluj-Napoca, k. n., 1996. 119-131. Köszönet illeti Ölti Ágostont, amiért felhívta a figyelmemet az utóbbi tanulmányra.
