Századok – 2007

VITA - Kubinyi András: Középkori országgyűléseink és a városok (Válasz Gerics József professzor tanulmányaira) II/471

488 VITA membrum gyakori, és a nemesekre alkalmazva még Gerics szerint is elfogadható rendi értelemben.) Visszatérve Lousse-ra: „Ezek a meghatározások semmi olyat nem árulnak el, amit eddig még nem tudtunk a rendek belső természetéről. Inkább csak azokat a kapcsolatokat fejezik ki, amelyek létrejöttek a rendek és az országok, a felsőbb testületek között, amelyekhez mint főbb tagok kapcsolódnak a rendek".71 Miután tudós barátom a

membrum kifejezést a városok esetében földrajzi értelemben használja, a terminológia nem döntheti el a vitát még akkor sem, ha nekem más a véleményem. Korábbi tanulmányaimban az „ország tagja" kifejezést (valamint a regnicolat) a városok rendhez tartozásaként értelmeztem, amire a szakirodalom egyes megállapításai bátorítottak.72

Mint láttuk, Gerics professzor a város

pars regni, membrum regni,pars coronae vagy membrum coronae kifejezésekkel történő illetését földrajzi, territoriális jelentésűnek tartja.73 Megjegyzem, hogy a tudós barátom által szememre vetett Dubrovnik esetében, amelyben félreértettük egymást, már Eckhart Ferenc is ez utóbbi jelentést alkalmazta.74

Bár még mindig nem tudott engem Gerics professzor arról meggyőzni, hogy tétele a városok összes hasonló említése esetén is érvényes, mégis valamiféle közös megoldás értelmében hajlamos voltam eltekinteni ettől az érvtől. Van azonban még egy kérdés, ami megoldásra vár. Az tudniillik, amikor a városok mint a Szentkorona tagjai tűnnek fel. Eckhart óta tudjuk, hogy Werbőczy kapcsolta össze a koronaeszmét és az organikus szemléletet (vö. az ország teste). Ezzel azonban az una eademque nobilitas tételét akarta igazolni, és a népfelség nálunk Kézaitól kimutatható elvét hirdeti.75 Egy furcsa esetet azonban említenünk kell még ezzel kapcsolatban. 1514. június 16-án a Nógrád, Hont, Pest és Heves megyei nemeseknek a fellázadt parasztok ellen a szentlőrinci táborban összegyűlt universitasa. segítségért fordult a „fratres et amici"-nek címzett körmöcbányai, Selmecbányái és besztercebányai bírákhoz, esküdtekhez és lakosokhoz, amelyben az említetteket a „Szentkorona tagjai"-nak nevezte.76 Már a megszólítás is ta-71 Emile Lousse: La société d'Ancien Régime. Organisation et repésentation corporatives I. Louvain 1952. 247-251. (az idézet: 251.). 72 L. pl. Bonis György állásfoglalását: „Az egyes városi közösségek a nemesekkel egyesülve részei az egész országot jelképező egyetemes közösségnek, amit a kor szemlélete úgy fejez ki, hogy ők is az ország (elvétve a korona) tagjai" - Bónis György: Hűbériség és rendiség a középkori magyar jogban. Kolozsvár é. n. [1947.] 519. -Azt azonban egyikünk sem hiszi el Bónisnak, hogy Zsigmond 1405. évi városi dekrétuma joggal tekinthető a polgárság rendi kartájának, vö. uo. 497. 73 Gerics J.:

Középkori i.m. 360. 74 Eckhart Ferenc:

A szentkorona-eszme története. (História incognita. II. sor. Jogtudomány 2.) Máriabesnyő-Gödöllő 2003.2 107-109. 75 Uo. 117-128. - Nem az én feladatom a kérdés tovább boncolása, de mégis megemlítem Werbőczy tételének egy újabb értelmezését, ami Péter Lászlóhoz, a londoni egyetem professzorához, Akadémiánk külső tagjához fűződik. A korona-tagság szerinte is egyszerű hasonlat az „una eademque nobilitas" elve alátámasztására, viszont — nézete szerint — a Tripartitum I. rész 4. címe 1. §-ban csak a királyi birtokadományban részesült nemeseket sorolja Werbőczy a Szentkorona tagjai közé, azaz a nemességnek kevesebb mint harmadát, 1. László Péter: The Holy Crown of Hungary. Visible and Invisible. The Slavonic and East European Review 81. (2003) 450-452. 76 1514: „Et quia eciam d[ominaciones] v[estras] membra corone sacre regni huius esse scimus, propterea easdem instantissime petimus, velint tam ipsorum propriam quam eciam nostram salutem et pacem pre oculis habere", és küldjenek puskásokat - Monumenta rusticorum in Hungária rebellium anno MDXIV. Maiorem partem collegit Antonius Fekete Nagy. Edd. Victor Kenéz et Ladislaus Solymosi