Századok – 2007
VITA - Kubinyi András: Középkori országgyűléseink és a városok (Válasz Gerics József professzor tanulmányaira) II/471
484 VITA tárgyalásairól ugyanis csak a 15. század közepéről, majd az 1520-as évekből vannak adataink. Az első, zavaros időszakot nehéz alapul venni. Adatok vannak ugyan a városi követek külön tárgyalására, de ennek miben léte vitatott, ebből nehezen indulhatunk ki. A három kúriás rendszer csírájának foghatók fel a Zsigmond, és főleg Mátyás által létrehozott városi gyűlések, ezek eredménytelensége miatt azonban nem kell velük foglalkoznunk.58 Az 1520-as évek közepén, amikor nem hívták meg a városokat, már vitán felül működik a kétkamarás országgyűlés. Az uralkodó a tágabb királyi tanáccsal, azaz a főpapokkal és főurakkal együtt készíti el propozícióját, amelyet a nemesség elé terjeszt. Az utóbbiak egymás közt tárgyalva állítják össze kívánságaik listáját. A diéta tartalma alatt a főpapok és főurak, illetve a nemesség — akiknél egy orator (vö. az angol speakerrel) elnököl — külön-külön tárgyalnak. A főpapok, főurak és nemesek mindig közös ülést tartanak az országgyűlés megnyitása, és berekesztése idején, de olykor, szükség esetén is, nézeteik egyeztetése végett.59 Meg kell azonban még valamit jegyeznünk. Gerics professzor egyik gyakran idézett forrása, Mitterauer a nemesség által dominált négy kúriás típusra utalva vitatkozik azzal a véleménnyel, amely szerint: „A négy kúriás rendszernek ezt az utóbbi formájában, amely a Birodalom keleti tartományaiban állítólag általános hajlam volt, a kétkamarás rendszerbe való átjátszásnak tartják. Ezt találjuk meg a szomszédos kelet közép-európai birodalmakban, mint különben is az Európa széli területeken." Cáfolásul említi, hogy az urak rendje az egyházak feletti Vogteiből, vagy a miniszterialitásból nőtt ki, azonban egyik sem található meg a szomszédos Csehországban, Magyarországon, vagy általában Kelet-Közép-Európában. Az osztrák professzor szerint annak a kérdésnek viszont van létjogosultsága, hogy honnan ered a kelet-ausztriai típusban a nemesség kettéválasztása külön kúriákra, ami a kétkamarás rendszerre jellemző. Ezt végül a hűbériség csekély befolyásával magyarázza,60 ami pedig még inkább áll a magyar, lengyel, stb. viszonyokra. A kérdés végleges eldöntéséhez tehát a több kúriás, vagy kétkamarás rendszer kérdését is vizsgálni kellene. Mindez további kutatást tesz szükségessé. 58 Itt jegyzem meg, hogy Nagy Lajosnak 1370-ben az erdélyi szász székekkel és városokkal tartott gyűlése nem számítható ide, mint ahogy azt Gerics professzor teszi, 1. Gerics J.: Középkori i. m. 362. Ahogy maga írja, a szász székek is jelen voltak, amelyeket ugyan bizonyos mértékben a városok irányítottak, itt azonban nem az ország városaival, hanem egy privilegizált közösségről, a szászokról van szó. 59 Kubinyi András: A magyar országgyűlések tárgyalási rendje 1445-1526. Jogtörténeti Szemle (2006: 2.) 3-11. 60 Mitterauer, M.: Ständegliederung i. m. 202-203. - Ez a probléma az újabb irodalomban is fel-felmerül. Eberhard például Hintzéből kiindulva, de Mitterauert nem említve, felveti, hogy a nem a vazallitás ismert hiánya, és ezzel a nagyszámú nemesség okozta-e az oligarchizmust és a klientélák kialakulását (tudnüllik Kelet-Közép-Európában), 1. Winfried Eberhard: Ständische Strukturen in Ostmitteleuropa. Problemstellung und Thesen. (Eine vorläufige Diskussionsbilanz.) In: Ständefreiheit und Staatsgestaltung in Ostmitteleuropa. Übernationale Gemeinsamkeiten in der politischen Kultur vom 16.-18. Jahrhundert. Hrsg. Joachim Bahlcke, Hans-Jürgen Bömelburg, Norbert Kersten. (Forschungen zur Geschichte und Kultur des östlichen Mitteleuropa) Leipzig 1996. 311-312., vö. még a 69. sz. jegyz-tel, ahoi Schramm professzort idézem. (Hintze nézeteinek reneszánszáról még számos munkát idézhetnénk.)
