Századok – 2007

VITA - Kubinyi András: Középkori országgyűléseink és a városok (Válasz Gerics József professzor tanulmányaira) II/471

VITA 483 tanulmány végén térek ki. Ez után idézi a második tanulmányom ismertetése során fent már említett nézetemből az alábbi szöveget: „Magyarországon végül a városok inkább mint kollektív nemes személyek, birtokaikra tekintettel őrizték meg rendi jogaikat." Ez szerinte „hallgatólag akár a városok egységének a nem-létét, vagyis a városok rendjének politikai értelemben vett hiányát is magába foglalhatja a középkori Magyarországra nézve."54

Tudós barátom, sajnos, a szöveget összefüggéséből kiragadva idézte. Itt az úgynevezett kisebb prelátusok országgyűlési megjelenésének analógiáját vetettem fel. Rámutattam arra is, hogy ez fokozatosan alakult ki. Világosan csak a 17. században igazolható, amikor pedig a városok törvényben is rendnek nevezve fordulnak elő. Ez azonban bizonyos mértékben ellentmond Timon Ákos nézetének, amit most újra idézek: „A szent korona tanának kifejlődésével mindenik szabad királyi város egy-e

gy nemes személy; mint ilyenek, a szent korona tagságának jogán részt vesznek a törvényhozásban az országgyűlésen is. A városi követek nem alkottak külön testületet, mivel nem külön rendnek, nem a városi polgároknak képviselői, hanem képviselői a nemesekkel egyenlő rangú városoknak, mint egészeknek, együtt tanácskoznak és határoznak a személyesen vagy követek útján megjelent nemességgel. A követek küldésére maga a város, mint jogi személy, mint a polgárok összessége volt jogosítva."55

Timon különben a városi

követeket nem tartotta rendnek. Előző tanulmányomban az idézetet az alábbi szavakkal vezettem be: „Úgy tűnik, mintha igaza lenne Timon Ákosnak." Ez a fogalmazásom nem egyértelmű, hiszen, ahogy tudós barátom is rámutatott, a városok rendjének politikai értelmében vett hiányát is magába foglalhatja Timon nézetének elfogadása, viszont megmagyarázhatná, hogy a város-ellenes nemesség miért engedte be a városi küldötteket az országgyűlésre. Talán helyesebb lett volna a kérdést részletesebben kifejteni. Úgy gondoltam azonban, hogy az utalás a fokozatosan kialakult helyzetre megmagyarázza saját álláspontomat. A probléma megoldása külön tanulmányt igényel, ami lehetetlen Hintze közismert tanításának újragondolása nélkül.56

Ennek lényege a következő: más volt a rendi alkotmány az egykori Karoling-birodalom utódállamaiban, és más a peremvidékeken. Két fő típus van: a birodalom területén a három kúriás rendszer (egyháziak, nemesek és városok külön kúriákban tárgyalnak), valamint a peremterületeken a két kamarás: főpapok és főurak a felső, nemesek és városok az alsó kamarában jönnek össze. így Anglia, Magyarország és Lengyelország kerül többek közt egy csoportba. Hintze nézete nagy hatást gyakorolt a kutatásra, fiatalabb koromban számomra is meggyőző volt. Később ennek a rendszernek a hibáit egyre többen felismerték, többek között Mitterauer is.57

A magyar országgyűléseken a 16-17. században kétségtelenül a két kamarás rendszer érvényesült. Kialakulásának ideje azonban pontosan nem állapítható meg. A magyar rendi diéták 54 Uo. - L. a 25. sz. jegyz-ben. 55 Timon A.:

Magyar alkotmány- és jogtörténet i. m. 657. - Szó szerint idéztem korábban, 1. Kubinyi A.: A városok i. m. 47. 56 Otto Hintze: Typologie der ständischen Verfassungen des Abendlandes. Historische Zeitschrift 141. (1929) 229-248. 57 Mitterauer, M.: Grundlagen i. m. 15-16.