Századok – 2007

VITA - Kubinyi András: Középkori országgyűléseink és a városok (Válasz Gerics József professzor tanulmányaira) II/471

VITA 481 Nem egészen értem, hogy miért tiltakozik Gerics professzor az ellen, hogy azt a nézetet, mely szerint az adók rendi gyűlés általi megszavazása a rendi gyűlés legalapvetőbb jogosítványa, neki tulajdonítottam, pedig az Cadier véleménye volt.47

Ezért elnézést kérek, csak azt nem tudom, hogy ebben mi volt a sértő. A Cadier ellen kijátszott Lousse ugyanis ugyanezt állította.48

A városokra alkalmazott incola regni, regnicola kifejezésekre ugyancsak a földrajzi jelentést kapcsolja tudós barátom. Mivel erre ugyanaz áll, mint a membrum regnire, így nem kell vele külön foglalkoznom. Ezt követően Lousse és Marongiu szempontjait alkalmazva megállapítja, hogy noha a város a maga lakosainak a közössége, testülete volt, nem jött létre a magyar városok egészének testülete. Egységes joguk sem volt. A korábbi ellenvetésemet, miszerint az angol és francia városoknak is különböző kiváltságai voltak, azzal intézi el, hogy azok mégis részt vettek az országgyűlési döntéshozatalban, a két külföldi tudós véleménye szerint ezért kell őket a rendek közé Számítani. Arra viszont nincs adat, hogy hazai városaink döntéshozók lettek volna. Az angol és francia analógiát ügy látom félreértésből használtam fel, másként értelmeztem tudós barátom szövegét. Mivel csak a szerző képes egyedül munkája tartalmát hitelesen magyarázni, elnézést kérek. Bizonyára idős korom miatt értettem félre. Azt sem vonom kétségbe, hogy 1526-ig nem tudjuk igazolni a városok a diétái döntéshozatalban való részvételét, igaz, az ellenkezőjét sem. Valószínűbb azonban, hogy tényleg nem hoztak döntést. (Arra viszont tanulmányom végén kitérek, hogy mi a véleményem a Gerics professzor által állandóan szememre vetett Lousse- és Marongiu-féle nézetekről.) Egyet azonban meg kell jegyeznem. Valamiféle egységes joga mégis volt a magyar királyi városoknak, és ezt nem akárki, hanem a köznemesek ideológiai vezére, Werbőczy maga foglalta írásba Hármaskönyve III. része 9-20. címében.49 Gyorsan hozzá kell tennem, hogy a közös jogi helyzethez képest legalább annyi volt „képviseleti testületekének is lehetne nevezni, és helyteleníti a fogalomnak a rendi gyűlésekre való leszűkítését (Wim P. Blockmans: A typology i. m. 190-192.). Tanulságos ezzel kapcsolatban Blockmans véleményét idézni: „I am stressing the total picture, for most scholars have regrettably limited themselves to studying one particular institution, which clearly results in a one-sided and incomplete, if not positively erroneous, picture". Majd mindehhez hozzáteszi: „The plural form 'represantative bodies' thus indicates the various organs which involve the representation of subjects in a vertical relationship. But this usage also prevents us from applying a priori to various societies a more or less real concept which is peculiar only to one of them. Earlier scholars undeniably did this with such terms as 'representation by estates', 'corporate organization', and 'assemblies of estates', for these expressions apply a preconceived notion to the societies under study" - uo. 191-192. 47 Gerics J.: Középkori i. m. 359. - Cadier kritikája kapcsán idézte annak az adóval kapcsolatos nézetét, 1. uo. 354. (2. sz. jegyz.). 48 Lousse, Emile: Assemblées représentatives et Taxation. In: Comité International des Sciences Historiques. XIIe Congrès International des Sciences Historiques. Rapports. III. Commissions. Réd. H. L. Mikoletzky. Horn/Wien 1965. 102.: Le vote des impôts est l'une de leurs prérogatives principales, sinon la première de toutes. Megjegyzem, hogy a városok harmadik rendjének emancipációja Lousse szerint a rendi gyűlések kezdetére esik. Ebben a tanulmányában ez után következik a Gerics professzor által is idézett nézete, egy rendi gyűlés állhatott egyetlen, több, vagy valamennyi privilegizált rend képviselőjéből, 1. uo. 104. 49 Werbőczy István:

Tripartitum. A dicsőséges magyar királyság szokásjogának hármaskönyve. Latin-magyar kétnyelvű kiadás. Szerk. Gazda István. Bp. 1990. 492-507. - Mint láttuk, a német szabad és birodalmi városoknak sem volt egységes testülete, 1. a 31. sz. jegyz-ben.