Századok – 2007
MŰHELY - C. Tóth Norbert: Lehetőségek és feladatok a középkori járások kutatásában II/391
LEHETŐSÉGEK ÉS FELADATOK A KÖZÉPKORI JÁRÁSOK KUTATÁSÁBAN 399 csán idézett szerzők munkáit felütve azonban, sajnos, semmivel sem jutunk előrébb a járások ügyében. Hiába keresünk ezzel kapcsolatban bármit is Kassay Adolf,38 Nagy László, 39 Steiner Gyula40 vagy a már említett Osváth Gyula tanulmányaiban, azt látjuk, hogy alapvetően nem is foglalkoznak a kérdéssel. Nem jobb a helyzet az 1946 után született munkák esetében sem. Az irodalom végigböngészése után az a benyomásunk támadhat, mintha a járások történetének 1920-ig terjedő időszaka egyáltalán nem keltette volna fel a kutatás figyelmét, talán azért, mert létezésük magától értetődőnek tűnt.41 Az említett munkákból, amelyek legalább érintőlegesen foglalkoztak témánkkal, az alábbi képet nyerhettük járásokról. Kialakulásukat a régebbi irodalom elsősorban III. András királynak a szolgabírákkal kapcsolatban hozott törvénycikkéhez kötötte. A későbbiekben azonban ezt a tételt — Gábor Gyula munkája nyomán — hallgatólagosan mindenki elvetette, és inkább első megjelenésüket emelték ki. Ennél tovább csak egyes megyék (Bereg, Nyitra és Szabolcs) esetében jutott a kutatás, amennyiben megpróbált választ adni kialakulásukra és területi jellemzőikre. Ez persze korántsem volt véletlen, hiszen a járásokról, illetve azok területéről az 1427. évi kamarahaszna-összeírásokig semmiféle információval nem rendelkezünk, sőt, ezt követően is főleg a hasonló jegyzékekből, illetve az adó megfizetésének elmaradásával kapcsolatosan kiadott megyei oklevelekből nyerhetjük a rájuk vonatkozó információkat. Azt gondolhatnánk tehát, hogy a járások az adószedésben jutottak szerephez. Annak eldöntése érdekében, hogy ez valóban így van-e, vagy csak a források fennmaradásának esetlegessége alakította ki ezt a képet, érdemes áttekintenünk azokat a forrásainkat, amelyektől a járásokra vonatkozó ismeretek remélhetők. Azt rögtön a legelején elárulhatjuk, hogy az adatok döntő többsége valóban az adószedéssel kapcsolatos jegyzékekben található. A járásokra vonatkozó elszórt adatokkal ugyanakkor természetesen más típusú forrásainkban is találkozunk:42 így például tudunk Zala megye Kapornak széki (1450), renneki (1459) és szántói (1524) járásáról.43 Veszprém megyében a Vásárhely széki (1458), 44 Fejér megyében a sárközi járást (1444)45 említik. Az ország keleti részéből is van- adatunk: 1509-ben Borsod megye nemessége (universitas nobilium comitatus) nyugtát adott Vatai Szennyes Ambrus szolgabírónak arról, hogy a járásá-38 Kassay Adolf: A szolgabírák és a megyei esküdtek hatásköre. Pest 1866. 39 Nagy László: A vármegyéről. Nagykároly 1900. 40 Steiner Gyula: A vármegyei közigazgatás. Nyitra 1908. 41 Az újkori megye működésére vonatkozó irodalmat legújabban Dominkovits Péter gyűjtötte össze, 1. Dominkovits Péter: A rendi jogok védelmezője - a központi utasítások végrehajtója: a 17. századi magyar vármegye. Századok 139. (2005) 855-888. 42 Azon megyék esetében (Bereg, Győr, Szabolcs, Tolna és Ugocsa), amelyek kiadványainak gyűjteménye eddig nyomtatásban is napvilágot látott, meglepő módon egyetlen egyszer sem találkozunk a járásokra utaló adatokkal. A következő példáimat az Adatbázisban végzett keresés alapján találtam, így az összeállítás se nem teljesnek, sem nem reprezentatívnak nem tekinthető. 43 DL 14 418., 44 928., 104 435 ; , vö. még Holub J.: Zala. 44 DL 44 877., vö. még Horváth Richárd: Veszprém megye tisztségviselői a későközépkorban (1458-1526). Fons 7. (2000) 249-266. 45 DL 44 362. - A sárközi járás előzményeire 1. Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I3 -W. Bp. 1987-1998. II. 337.
