Századok – 2007

MŰHELY - C. Tóth Norbert: Lehetőségek és feladatok a középkori járások kutatásában II/391

LEHETŐSÉGEK ÉS FELADATOK A KÖZÉPKORI JÁRÁSOK KUTATÁSÁBAN 397 a XVIII. századi öt járás szerint építeni fel előadásunkat. Ezt annál könnyebben megtehettük, mert a putnoki, serkei és csetneki egyeznek a korábbi négy járás megfelelő területével, aXVI-XVII. században baloginak nevezett járás pedig egyesíti magában a XVIII. századi balogi és ratkói járásokat."27 A következő — fenntebb már idézett — munkát, amely a járások vizsgálatának szempontjából oly fontos forrásokat kritikai kiadásban tartalmazza, és amely egyben kiindulási pontja is a járások kutatásának, Engel Pál készítette. A forráskiadvány előszavában kitért tanulmányunk témájára is: „A járás (ekkori nevén reambulatio) fogalmával ezekben az összeírásokban találkozunk először a magyar történelemben. Már ekkor is, mint később, hosszú időn át, a hivatalban levő szolgabírákról nevezték el őket, és ennek megfelelően a négy nagyobb megyében négy-négy, Tornában pedig kettő volt belőlük. Ung megye 1398-as katonai registrumát még nem tagolták járások szerint, amiből arra lehetne következtetni, hogy a járásbeosztás a két időpont között keletkezett. Az is lehetséges azonban, hogy a kamarahaszna szedése vonatkozásában már előzőleg, a 14. század folyamán is alkalmazták. Források híján a kérdés nem dönthető el."28 Néhány évvel ezelőtt Kristó Gyula a térszervezésről írott könyvében az alábbiakat fogalmazta meg a járásokkal kapcsolatban: „Ellenőrzésük [ti. a kamarai bérlőké — C. T. N] Nagy Lajos alatt a megyei hatóság, azaz a szolgabírák dolga volt. 1427-ben a király saját adószedőit küldte ki, akik szintén megyénként dolgoztak. Újdonság, hogy a megyén belüli, általában négy szolgabírói kerületet tekintették kisebb egységnek. A megyék egy részében (az erdélyi megyékben, valamint Bács, Krassó, Mosón, Pilis, Pozsega, Külső-Szolnok, Torna, Valkó, Verőce és Veszprém megyében) a késő középkorban, illetve annak különböző szakaszaiban nem négy, hanem két szolgabíróval találkozunk. A szolgabírói kerületet latinul reambulationak, magyarul járásnak nevezték. Ez a később nagy pályát befutó közigazgatási egység első előfordulása. A térszervezésben ez nem teremtett gyökeresen új helyzetet, csak a megyét tagolta kisebb egységekre."29

Megjegyzésként csupán annyit: a két szolgabíróval rendelkező megyéket kiegészíthetjük Zólyom megyével, ahol két járás és ennek megfelelően két szolgabíró volt,30

Veszprém ellenben törlendő a listából, mivel ott székenként volt két szolgabíró.31 A járásokkal magam is foglalkoztam a Szabolcs megye hatóságáról írt doktori disszertációmban, illetve Bereg megye járásairól szóló tanulmányomban. Mindkét megye esetében rendelkezünk olyan összeírással nem sokkal a Mohács utáni időszakból — 1543-ból, illetve 1530-ból —, amelyben járások szerint történt az adó kivetése. A szóbanforgó két megye járásainak elhelyezkedése és mérete alapján, azok kialakulásával kapcsolatban arra a következtetésre jutottam, 27 IIa Bálint: Gömör megye I. A megye története 1773-ig. Bp. 1976. 219. (10. sz. jegyz.). 28 Engel P.: Kamarahaszna i. m. 12. 29 Kristó Gyula:

Tájszemlélet és térszervezés a középkori Magyarországon. Szeged 2003. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 19.) 198. 30 Föglein Antal:

XVI. századi közigazgatástörténeti adatok Zólyom vármegyéből. Századok 58. (1924) 483. - Ideje lenne pontos listát készíteni azokról a megyékről, amelyeknek két szolgabírája volt. 31 Solymosi L.:

Veszprém megye 1488. évi adólajstroma i. m. 124.; Csukovits E.: Sedriahelyek i. m. 379. (68. sz. jegyz.).