Századok – 2007
MŰHELY - C. Tóth Norbert: Lehetőségek és feladatok a középkori járások kutatásában II/391
396 C. TÓTH NORBERT ugyanis hivatkozott „Győri Káptalan Magánlevéltára. Lad. 19. fasc. 2. Nr. 14." jelzet nem létezik, mivel a magánlevéltár régi jelzetei nem Ladula-alapúak, ily módon a káptalan hiteleshelyi levéltárának anyagát tartották nyilván. Azt gondolván, hogy elírással van dolgunk, ellenőriztem a régen e szám alatt a hiteleshelyi levéltárban őrzött oklevelet, ám ez Győr megye 1494. szeptember 6-i jelentése egy hatalmaskodás kivizsgálása ügyében.22 A következő eshetőség az volt, hogy a számsor hibás. A magánlevéltári anyagban egyetlen egy olyan 1510-ben kelt oklevél van, amelyet a győri káptalan adott ki, ám ez egy adásvétel írásbafoglalása.23 Ezek után — végső lehetőségként — átnéztem a győri káptalan összes 1510-ben kelt oklevelét,24 ám az eredmény ismét hasonló lett, mint az előbbiekben.25 Az egészben a legfurcsább: Lengyel Alfréd munkája nem készült olyan régen, hogy esetleg feltételezhetnénk az oklevél elpusztulását vagy elkallódását. Tanulmánya 1965-ben jelent meg, mégis olyan jelzetet ír, amely helyett már akkoriban is újabb jelzetek voltak használatban.26 Ugyanakkor gyanúra adhat okot a forrással kapcsolatban, hogy a négy járást — Lengyel Alfréd szerint — földrajzi névvel említi az oklevél. Mindezek után a szóbanforgó, győri járásokra vonatkozó adatot, amíg az oklevél elő nem kerül, ki kell zárnunk vizsgálódásainkból. Hosszú évek kéziratban töltött viszontagságai után 1976-ban jelent meg IIa Bálint Gömör megye történetéről készített munkájának első kötete. Ebben a megye településeit a szerző elsősorban településtörténeti szempontok alapján vizsgálta, de egyik lábjegyzetében számunkra is fontos megállapításokat tett a járásokról: „Míg a megtelepülést tájak szerint tárgyaltuk, melyeket részben az azonos települési viszonyok, részben pedig az azonos telepítési tényezők határoztak meg, a következőkben a járások szerinti előadásra térünk át. A települési tájak a fejlődés folyamán egymásba kapcsolódtak és később nem képeztek természetes egységeket, helyükbe lépett a járási felosztás. Legkorábbi emléke az 1427-ben kelt dicajegyzék, ennek négy szolgabíró szerinti négy járása megmarad a későbbi dicalajstromokban is egészen a XVII. század végéig [kiemelés tőlem — C. T. N.]. [...] A XVII. század végén meginduló, a megyei hatóság által a porció elosztása céljaira készített összeírások már általában öt járást vesznek fel, ami megmarad a XVIII. században is, sőt később 1853-ban az új közigazgatási beosztás megszervezésénél sem következik be változás, eltekintve a közben Kishontból megszervezett hatodik járástól. [...] Legcélszerűbbnek látszott tehát 22 Győr 106/100. (Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Fényképgyűjtemény — a továbbiakban: DF — 278 077. Az oklevél mostani jelzete nem egyezik meg a „régi jelzettel," mivel már több mint 100 éve theca-alapú rendszer szerint tartják nyílván az okleveleket. Szerencsénkre azonban a hátlapon fennmaradtak az eredeti jelzetek is.) 23 DF 274 065. 24 Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: DL) 21 992., 22 082., 90 418., DF 208 061., 208 093-208 094. 25 Természetesen ellenőriztem azt a lehetőséget is, hogy az őrző intézmény megadásakor került sor tévedésre és ezért az Adatbázis „régi jelzet" mezőjében a számsort külön is lefutattam, amely így három találatot adott: a csornai konvent magánlevéltárát (1307: DF 264 840.), a pozsonyi káptalan országos levéltárát (1328: DF 261 249.) és a Prímási levéltár Acta radicalia gyűjteményét (1468: DF 236 155.), de ezek az oklevelek sem azonosak a szóbanforgóval. 26 Vajk Ádámnak, a Győri Egyházmegyei Levéltár főlevéltárosának szíves közlése.
