Századok – 2007

MŰHELY - C. Tóth Norbert: Lehetőségek és feladatok a középkori járások kutatásában II/391

LEHETŐSÉGEK ÉS FELADATOK A KÖZÉPKORI JÁRÁSOK KUTATÁSÁBAN 395 Néhány évvel Gábor Gyula munkája után jelent meg Fekete Lajos bölcsészdoktori értekezése a megyei tisztségviselőkről, amelyben a szolgabírák kapcsán a járásokról is szót ejtett: „Eredetileg a vármegyék járásokra osztása egységes volt. Minden vármegyének, tekintet nélkül területére, négy járása (processus) és minden járásnak egy szolgabírája volt: »in qualibet provincia quattuor iudices ... iudicare debeant«. így határoz az 1291.-i törvényhozás, de a régi alapon, amennyiben már IV Béla megyerendszere szerint négy szolgabírája van egy-egy megyének. A XVI. század óta a megyék különböző számú járásokra oszlanak, minden szolgabíró csak a saját járásának ügyeit intézhette. [...] A szolgabíróságnak nem volt állandó székhelye, mert székhelyül a szolgabíró lakóhelye szolgált. Mégis mindig a járás területén volt, mert csak járásbeli nemest választottak, vagy ha idegent, kötelezték, hogy mandátumának tartamára a járásba jöjjön lakni. így a járási székhely a járás területén belül a mindenkori szolgabíró lakása szerint változott, ingadozott. Székhely híján szolgabírájáról nevezték el a járást."17 1929-ben jelent meg Holub József könyve Zala megye közigazgatásáról, amelyben ő is foglalkozott néhány szó erejéig a járásokkal. Mint írja „a XV század közepén már ajárás, districtus, szóval is találkozunk, amelyen az illető törvényszék kerületét értik, majd a XVI. század elején feltűnik a processus kifejezés is."18 Ezek után viszont, kissé meglepő módon, nem a járásokkal, hanem az ítélőszékek tevékenységével foglalkozik, ami által azt a látszatot keltette, mintha az ítélőszékek megegyeznének a megye járásaival, illetve a két szó szinonimaként alkalmazható lenne. Mivel erre a kérdésre máshelyütt már bővebben kitértem,19

itt és most nem szükséges ennek tárgyalása. A következő szerző, akit idéznünk kell, Lengyel Alfréd, aki elsősorban a győri várostörténeti monográfia kapcsán ismert, néhány tanulmány erejéig azonban foglalkozott a megyei intézménnyel is. A nemesi megye működéséről 1965-ben írt munkájában egy bekezdést szentelt a megye járásainak. E szerint „Győr megyét illetően egy 1510-ből származó káptalani oklevél tesz említést először a processusokról éspedig négyről, úgymint a tóközi, szigetközi, sokoróaljai és pusztai járásról. Ha a Comitatus Jauriensis nem is a nagyobb terjedelmű megyék közé tartozott, megítélésem szerint ahhoz nem férhet kétség, hogy a járások szerinti tagolódás eredete itt is visszanyúlik az előző századba. Kezdetben azonban a tóközi és szigetközi terület egy járást alkothatott Győr székhellyel, míg a sokoróaljai processus gócpontját már akkor is a mai Tét, a pusztai járás központját pedig a mai Győrszentmárton (legújabb nevén Pannonhalma) községek helyén kell keresnünk".20 Sajnos, a szerző által említett oklevelet sem jelzete, sem kiállítási éve, sem kiadója alapján nem lehet megtalálni.21

Ez persze korántsem véletlen, 17 Fekete Lajos: A

vármegyei tisztikar a XVI-XVII. században. Bölcsészet-doktori értekezés. Bp. 1914. 59-60. 18 Holub J.:

Zala i. m. 214. 19 C. Tóth

Norbert: Bereg megye járásai a középkorban. Szabolcs-szatmár-beregi Szemle 40. (2005.) 178. 20 Lengyel

Alfréd: Az autonom nemesi Győr megye kialakulása és működése 1526-ig. Arrabona 7. (1965) 223. - A tanulmány ismeretét Horváth Richárdnak köszönöm. 21 A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa (DL-DF 4.2). Szerk. Rácz György. CD-ROM 2003. (a továbbiakban: Adatbázis).