Századok – 2007
MŰHELY - C. Tóth Norbert: Lehetőségek és feladatok a középkori járások kutatásában II/391
394 C. TÓTH NORBERT megyét szolgabíró nélkül is. A török uralom után megint nem volt szükség a négy járásra, mert elég volt akkor két szolgabíró is."13 Botka Tivadar nyomdokain haladva Timon Ákos összefoglaló munkájában úgy vélte, hogy „a szolgabírói intézmény életbeléptetésével (1290: 14. te.) egyidejűleg a vármegyéknek újabb területi felosztása állott elő. A vármegye, a négy szolgabírónak megfelelőleg, négy járásra oszlik és pedig minden megye tekintet nélkül terjedelmére."14 Botka és Timon sommás állításait Gábor Gyula vetette bírálat alá. Véleménye szerint „a megye területe Nagy Lajos alatt még osztatlan, egységes egészet képez. A négy járásra való tagoltság csak későbbi kor szüleménye. Minden alapot nélkülöz Botkának azon kijelentése, hogy a megye már ebben a korban négy részre lett volna osztva. Hogy IV Béla nem osztotta a megyét négy részre, az abból is kitűnik, hogy a székesfehérvári törvénynapokra minden megyéből 2 vagy 3 nemest rendelt felküldeni, holott bizonyára négyet rendel vala, ha négy járás lett volna, élükön egy-egy szolgabíróval és feltéve természetesen, hogy a szolgabírák számával egyáltalán összefüggésben állott volna az állítólag létezett járások száma. De egyenesen alaptalan az az állítás is, hogy ez a járásokra tagoltság III. Endre törvényeiben beczikkelyezve lenne. Hol van az a törvényezikk? Az 1291. V és XVI. t. ez. említenek négy szolgabírót (quatuor iudices), de egy szóval sem beszélnek megyei járásokról. Az Anjou-korban már elég bőven folyó oklevelekben nincs egy sem, amely a megye ilyetén tagozódásának még csak nyomát is mutatná."15 (Ehhez persze hozzátehetjük, hogy a későbbi korokból is elég korlátozott számban ismerünk olyan okleveleket, amelyek a járásokat vagy azok területét említi.) Bírálata után természetesen a kérdés megoldására is kísérletet tett Gábor Gyula: „A megyéknek járásokra való beosztása és a szolgabíráknak egy-egy járás élére való helyezése valószínűleg a XV század első tizedében létesül. A dicális conseriptiók teszik azt szükségessé. A fennmaradt legrégibb ilyen adóösszeírási lajstrom (1427-ből, az Országos Levéltárban) mutatja már, hogy minden egyes szolgabíró bizonyos portákról külön készít kimutatást. De hogy korunkban [ti. az Anjou-korban — C. T. N.] a porták nyilvántartása még nem így történik, azt látni fogjuk a dolgozat második részében. Különben okleveles adataink világosan ellentmondanak azon feltevésnek, hogy a megye már korunkban is járásokra lett volna osztva. A hadkiegészítés szempontjából a legfontosabb újítás történelmünkben Zsigmond királynak 1399-ben az ország megyéihez intézett azon rendelete, melyben meghagyja, hogy a hadkötelesek nyílvántarthatása végett a kiküldött királyi emberek (abból a megyéből) és a szolgabírák egyike az összes hadköteleseket írják össze és a lajstromot terjesszék fel. ... íme egy szó sem esik a járásokról! Képzelhető-e, hogy ezen roppant fontos lajstromozást nem minden járás külön végezte volna, ha egyáltalán léteztek volna?"16 13 Karácsonyi J.: Békés i. m. 106. 14 Timon Ákos: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Második, bővített kiadás. Bp. 1903. 198. 15 Gábor Gyula: A megyei intézmény alakulása és működése Nagy Lajos alatt. Bp. 1908. 42-43. 16 Uo. 43-44. - Az említett forrás szövegét Engel Pál adta ki és elemezte, 1. Engel Pál: Ung megye településviszonyai és népessége a Zsigmond-korban. Századok 119. (1985) 941-1005. (a jegyzék szövegét 1. uo. 997-1002.).
