Századok – 2007

MŰHELY - C. Tóth Norbert: Lehetőségek és feladatok a középkori járások kutatásában II/391

LEHETŐSÉGEK ÉS FELADATOK A KÖZÉPKORI JÁRÁSOK KUTATÁSÁBAN 393 azaz az úgynevezett nemesi megye bizonyos fokú szervezeti keretét is.10

Mindezek ellenére a járások kialakulásának, valamint középkori és újkori történeti változásainak kérdéseivel átfogóan eleddig senki sem foglalkozott. így már annak eldöntése is komoly fejtörést okoz, hogy mikortól számolhatunk az egyes megyékben járásokkal, miként az is tisztázásra vár, hogy ugyanannyi járás volt-e egy megyében, ahány szolgabíró. Jól jellemzi a helyzetet, hogy a sárospataki református jogakadémia magyar közigazgatási jogot és statisztikát oktató tanárának, az előző századfordulón élt Osváth Gyulának a megyei közigazgatásról szóló munkáiban nemcsak a járásokról szóló részt keressük hiába, de maga a szó sem szerepel bennük.11 A járások történetének vizsgálatában tapasztalható nagyfokú hiányosságokat ugyanakkor némileg magyarázhatja, hogy az 1526 előtti időszakból meglehetősen kevés olyan forrás maradt fenn, amely e célra felhasználható. Ezek áttekintése előtt azonban vegyük szemügyre részletesebben a járásokra vonatkozó szakirodalmat. A járásokra vonatkozó irodalom A témával, tudomásom szerint, érdemben először Botka Tivadar foglalkozott a megyékről több közleményben közölt jogtörténeti írásában: „Midőn IV Béla a megyei szervezetnek új alakot adott, minden megyét négy részre osztott; III. Endre alatt e felosztás már törvénybe is ment. Hogy ezen, a megyék különböző nagyságára nem tekintve, mindenhol egyaránt alkalmazott divisor [sic] most már javallatunkat nem bírja, abból még nem következik, hogy annak az első alapításkor nem volt elegendő oka, melyet eddig ki nem puhatolt homály föld. A megyék ezen négyes elosztásához őseink századokon át annyi kegyelettel és kitartással ragaszkodtak, hogy még oly esetekben is, hol a négyes részek, vagyis annyi kerületek járások [sic] elégtelensége égetővé vált, az elvet meg nem szegték, hanem csak akképp kerülték ki, hogy egy vármegyét két vármegyére nem annyira elosztottak, mint inkább alakították, és ezekben aztán a négyes járások külön jöttek alkalmazásban."12 Karácsonyi János Békés megye kapcsán — a bevezetőben már idézett munkájában — arra a megállapításra jutott, „hogy a XIV század elején nagyon helyesen és arányosan osztották fel megyénket arra a négy járásra, a melyeket fenntebb előadtunk, s ennélfogva teljes joggal származtathatjuk e fölosztást még a XIV századból. A történelmi fejlődés, harmadfél százados időszak s az ez alatt beállott változások később aránytalanná és tarthatatlanná tették e fölosztást s a nemes vármegye bizonyára segített volna rajta egy másik czélszerűbb fölosztással, de mire rágondolta volrfa magát, eljött a török s felosztotta ő a vár-10 Vö. 1464-ből Pozsony megye ispánjának parancsát a megye mátyusföldi járásához, 1. Vita. Szabolcs megye hatósága a Zsigmond-korban. Szabolcs-szatmár-beregi Szemle 40. (2005) 505-521. (Az említett oklevél szövegét 1. uo. 521.) 11 Osváth

Gyula: A vármegyei autonómia és a vármegyei tisztviselők 1848 előtt. Bp. 1911., illetve Uő: A magyar vármegyei szervezet 1608-ig. Bp. 1914. 12 Botka Tivadar:

Jogtörténeti tanulmányok a magyar vármegyék szervezetéről. II. közlemény. Budapesti Szemle. Új folyam Első kötet. Pest 1865. 451.