Századok – 2007
MŰHELY - C. Tóth Norbert: Lehetőségek és feladatok a középkori járások kutatásában II/391
MŰHELY C. Tóth Norbert LEHETŐSÉGEK ÉS FELADATOK A KÖZÉPKORI JÁRÁSOK KUTATÁSÁBAN* „Nagyon érdekes volna azonban tudnunk azt, miképp volt megosztva megyénk területe a négy szolgabíró között? Ez volna úgy is a legnevezetesebb fénysugár, a mely világosságot vetne megyénk közigazgatási múltjára" — e szavakkal vezette be Karácsonyi János Békés megye járásairól írt tanulmányát.1 Lássuk hát, hogy az azóta eltelt egy és negyedszáz évben a magyar közigazgatás-történet homályába megérkezett-e a várva várt fénysugár! *** A középkori magyar intézménytörténet kutatása több szempontból is meglehetősen gyenge lábakon áll. A legtöbb igazgatással foglalkozó szervezet történetének, ide értve a legintenzívebben vizsgált királyi kancelláriát is, nincsen modern feldolgozása, jóllehet résztanulmányok szép számmal készültek. Hasonló a helyzet a megyei hatóságok2 esetében is. Bár e téren rendelkezünk néhány programadó munkával, az utóbbi évek egy-egy megyére koncentráló forrásfeltárásai rávilágítottak ezek hiányosságaira. A problémát főleg az okozza, hogy egyetlen megyei hatóság, jelesül a Holub József által vizsgált Zala működése3 — a szerző akaratától függetlenül — rávetült az összes többi megyére, azaz mind szakmai, mind annál szélesebb körökben elterjedt az a felfogás, mely szerint Zala megye példája alapján leírható a középkori magyarországi megyék * A tanulmány elkészítését a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj (BO/00433/06) támogatta. 1 Karácsonyi János: Békésvármegyének szolgabírói járásokra való régi felosztása. A Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat Évkönyve 1885/86. B.-Gyula 1887. 101. - Itt és a következőkben a régibb szakirodalmat az eredeti helyesírás szerint idézem. 2 Talán némi magyarázatra szorul a „megyei hatóság" kifejezés. E szókapcsolat a középkorban nem létezett és hozzátehetjük, ma sem igazán használatos. A „hatóság" szót a megyei oklevelek intitulatio-jában szereplő „X alispán és a szolgabírák/négy szolgabíró", illetve a parancslevelek címzettjeként szereplő „ispán vagy alispán és a szolgabírák" kifejezés helyett használom. Lehetséges, hogy a „megyei hatóság" szókapcsolat némileg idegenül hangzik, mégis jobbnak gondolom az általában használt „megyei önkormányzat" kifejezésnél, ugyanis e szókapcsolat sem volt használatos a középkorban, ami persze még nem lenne olyan nagy probléma, azonban e szópár csalfa ábrándként azt a félreértést okozhatja, hogy a régi (középkori, újkori) megye/vármegye semmiben sem különbözött a mai megyéktől, illetve önkormányzatuktól. így egyfajta önkormányzatisággal ruháznánk fel a középkori megyéket, holott erről szó sem volt. A középkori megye „önkormányzatá"-nak kérdéséről — Pest és Piüs megye példáján — újabban 1. Tringli István: Pest megye a késő középkorban. In: Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig. Szerk. Torma István közreműködésével Zsoldos Attila. Bp. 2001. 145-147. 3 Holub József: Zala megye története a középkorban I. A megyei és egyházi közigazgatás története. Pécs 1929.
