Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - Antonín Kalous: Boskovice urai Mátyás király diplomáciai és politikai szolgálatában II/375

388 ANTONÍN KALOUS Alsó-Ausztria főkapitánya lett, emellett tanácsadói és követi feladatokat is ellátott.74

Az 1485. évi események kiváltó oka Jaroslav z Boskovic megöletése volt. Mátyásnak ez a tette Palacky szerint egyike azon két eseménynek „amely Mátyás király emlékezetét nemzetünk számára megterhelik".75 Ahogy tanulmányomban korábban már említettem, Jaroslav z Boskovic diplomataként tevékenykedett, de emellett Mátyás cseh királyi kancellárja is volt. Erre a tisztségre a király az 1479. évi olmützi szerződést követően nevezte ki, amikor Jan Zajíc z Házmburka lemondott a kancellárságról, mert — a békeszerződés értelmében — cseh nemesként kénytelen volt visszatérni Ulászló pártjára.76 Jaroslav őrizte a magyar-cseh királyi pecsétet és ő írta alá a Mátyás uralkodása alatt a cseh korona országaiba küldött oklevelek jelentős részét. Jaroslav nem számított teljesen idegennek, többször megfordult Magyarországon. A pozsonyi városi könyvek egy bejegyzése szerint például adósa volt egy bizonyos Paul Windpergernek, akivel való kapcsolatát a források a „gefatter" ('keresztapa' vagy 'barát, szomszéd') megnevezéssel illetik.77 Valószínű, hogy Jaroslav jelenléte a budai királyi udvarban volt az a tényező, mely biztosította Ladislav számára is a magyarországi javadalmakat. Jaroslav halála a cseh-magyar közös történelem egyik sajnálatos eseménye. Bonfini leírása szerint a magyar király Ebersdorf ostroma során majdnem életét vesztette, és ezért Jaroslavot tették felelőssé. Állítólag Jaroslav elárulta a király sátrának helyszínét az ostromlottaknak. Bár maga is ott volt, amikor az ágyúgolyó eltalálta a király sátrát, árulással vádolták, és kínvallatással kicsikarták tőle a beismerő vallomást. Ezt ugyan később visszavonta, de mindhiába, ekkora az ítéletet már meghozták. Bonfini szerint Mátyás nem kívánta Jaroslav halálát, ugyanakkor nem másította meg az ítéletet sem. Ehelyett megpróbálta meggyőzni kancellárját, hogy ő maga kérjen kegyelmet, erre azonban Jaroslav nem volt hajlandó, mivel így beismerte volna bűnösségét. A szerencsétlen félmegoldásként részlegesen végrehajtott kivégzésre Bécsben került sor. Egyesek nyomást gyakoroltak az ítéletvégrehajtóra, hogy ne ölje meg a kancellárt, ezért az félig az áldozat nyakára, félig a vállára mérte az ütést. Az első csapás után a felbőszült tömeg nem engedte újra lesújtani a hóhért, hanem elker-74 Paul-Joachim Heinig: Kaiser Friedrich III. (1440-1493). Hof, Regierung und Politik. Köln-Weimar-Wien 1997. 430.; (1490. okt. 2. e.): Dobes követségben járt a Rozmberk családnál — SOA Tfebon, Historica, sign. 3311. 75 Palacky, F.: Dëjiny V i. m. 183. 76 Vö. Josef Macek: O listinách, listech a kanceláfi Vladislava Jagellonského (1471-1490). Sborník archivních prací 2. (1952) 94. — Mátyás cseh kancellárjaira és a Mátyásnak irántuk tanúsított viselkedéséről 1. bővebben doktori disszertációmat, Antonín Kalous: In regem Bohemie eligi dignus fuit. Vláda Mátyásé Korvina v ceskych zemích, její mezinárodní souvislosti a domácí fungování. Palacky Egyetem, Olomouc 2004. (kézirat) 183-188. Megjegyzendő még, hogy Ctibor Tovacovsky z Cimburka nem sorolható a kancellárok közé, ahogy ezt Kubinyi András tette {Kubinyi A.: A Mátyás-kori államszervezet i. m. 138., 256. sz. jegyz.) Székely György egy 1477. évi adatára hivatkozva (vö. Székely György: Mátyás király és a morva főváros. Századok 114. (1980) 612.). Ctibor birtokolta a cseh kancellári címet, de ezt Ulászlótól kapta. Az 1470-es évek második felében nem vett részt a hivatal tevékenységében. 77 1490. szept. 27.: „Item so ist mir schuldig mein gefatter her Jaroslaw Czirnohorsky den man zu Wien kopht hat IIII1/2 fl." — Archiv mesta Bratislava Protocollum Testamentorum, sign. I. B 4n-l, fol. 227r. (Köszönöm Szende Katalinnak és Majorossy Juditnak, hogy felhívták figyelmemet erre az adatra és rendelkezésemre bocsátották a forrást.) A „gefatter" kifejezés értelmezéséhez 1. Hildegard Boková - Libuse Spácilová: Strucny ranë novohornonémecky glosáf k pramenüm z ceskych zemí. Olomouc 2003. 191.