Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - Antonín Kalous: Boskovice urai Mátyás király diplomáciai és politikai szolgálatában II/375

BOSKOVICE URAI MÁTYÁS KIRÁLY SZOLGÁLATÁBAN 389 gette a helyszínről. Jaroslavot, sajnos, ez már nem menthette meg: miután egy közeli házba vitték, hamarosan elvérzett.78

Hat évvel az események után — vagyis már Mátyás király halálát követően — Vilém Tetaur kapitány ellenében Dobes unokaöccse becsületének védelmére kelt. Az oklevél leírja, hogy néhány szemtanú (Vilém z Pernstejna, Jan Filipec és Ctibor Tovacovsky z Cimburka) bizonysága szerint Jaroslav „tagadta bűnösségét és kijelentette, hogy nem akarja királyát perelni, vagy megtagadni az iránta való engedelmességet, mivel a szolga mindig vétkes a mestere előtt, azonban bárki másnak megfelel a vád minden egyes pontjára, vagy teljes egészére és nyilvánosan megkérte királyát, hogy bocsásson meg neki, nem a bűnössége miatt, hanem az ő (mármint a király) haragja miatt [...]. Jaroslav [...] megmenthette volna életét, ha feladja birtokait, különösen Moravská Tf ebovát, de [...] azt üzente a királynak, hogy a birtokai árán nem vásárolja meg a becsületét, inkább feláldozza érte az életet és azt is hozzátette, hogy nincs tudomása semmilyen vétkéről [...]".79 Ennyi idő távlatából nehéz a kérdésben igazságot tenni, mégis a meglévő források alapján úgy tűnik, hogy Jaroslav igazságtalanság és jogtalanság áldozata lett. Az esemény gyökeresen megváltoztatta a Boskovice család magyarországi helyzetét: mind Dobes, mind Ladislav kiléptek Mátyás szolgálatából, annak ellenére, hogy morva urakként kormányzata alá tartoztak. Boskovice urainak története és magyarországi tevékenységük Hunyadi Mátyás magyar — később: magyar és cseh — király szolgálatában jellemző képét mutatja a korabeli eseményeknek. Sorsuk felvázolása egyrészről bepillantást enged Mátyás északnyugati terjeszkedésének kérdésébe. Birodalmának új területekkel való növelése lehetővé tette számára zsoldoshadseregének ellátását, ugyanakkor a diplomáciai szolgálatában és a magyar területek igazgatásában (elsősorban a kancelláriában és az egyházi adminisztrációban) felhasználható új emberek {homines növi) széles körét is kínálta. Mivel Magyarország teljes területén kegyúri joggal bírt, hatalmában állt a püspöki székekbe külföldieket kinevezni és így egy szakképzett diplomata-testületet hozhatott létre. Ezáltal mind a bel-, mind pedig a külügyekben megerősítette pozícióját. A tárgyalt történet ugyanakkor rávilágít a király stratégiájának gyenge pontjára is, mivel egyetlen döntésével elvesztette a teljes Boskovice család szolgálatát. Amit Mátyás a nagyhatalmú magyarországi főnemesekkel szemben nem engedhetett meg magának, azt megpróbálta megtenni egy olyan családdal, amely nem Magyarországon rendelkezett erős bázissal, mivel hátországa másutt volt. Talán ugyanebbe az irányba mutatnak a király későbbi, az alacsonyabb társadalmi rétegekből származó „új emberek" (például Jan Filipec vagy Bakócz Tamás) bevonására tett törekvései is. Ezek az emberek társadalmi felemelkedésüket a magyarországi egyházi pozíciókon keresztül Mátyás személyében látták biztosítottnak, ezért nagyobb elkötelezettséget tanúsítottak a király iránt.80 78 Bonfinis, A. de:

Decades IV/1. i. m. 127-128., vö. Palacky, F.: Dëjiny V i. m. 183-184. 79 Zemek, M. - Turek, A.: Regesta i. m. 485., 1. még Adolf Turek: Konec Jaroslava z Boskovic. Vlastivedny vestník moravsky 10. (1955) 83. - Ladislav pénzt adományozott a Jaroslavért mondott évi egy gyászmiséért a morvaországi zd'ári kolostorban: AC 9. 424-425. 80 Itt mondok köszönetet Réthelyi Orsolyának a tanulmány fordításáért és Majorossy Juditnak a lektorálásért.