Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - Antonín Kalous: Boskovice urai Mátyás király diplomáciai és politikai szolgálatában II/375

BOSKOVICE URAI MÁTYÁS KIRÁLY SZOLGÁLATÁBAN 383 vár lerontását tervezte,45

s lépéseket tett ugyanakkor, hogy Tassal töltse be a megüresedett erdélyi püspöki széket. A hiteleshelyként is működő kolozsmonostori bencés apátság protocolluma. szolgálhat adatokkal az ügyhöz. Az egyik bejegyzés szerint „Jeroslaus de Bozkowycz, a Krisztusban nagytiszteletű Prothasius úrnak, Olmütz püspökének és gyulafehérvári postulatusának unokatestvére [valójában: unokaöccse - A. K.], aki az említett püspök procurators? nyugtatja Miklós küküllői főesperest és gyulafehérvári kanonokot az erdélyi püspökség eddig általa szedett jövedelmei felől. A következő bejegyzés arról tanúskodik, hogy Miklós főesperes „a fenséges fejedelem és úr, Mátyás, Isten kegyelméből Magyarország királya különleges megbízásából" nem adja át egyelőre a püspökség Szentmihálykő és Gyalu nevű várait és az ezekből származó jövedelmeket, ugyanakkor Jaroslav kötelezi magát, hogy 400 forintot fizet a várak fenntartására. A harmadik bejegyzés szerint az említett Miklós főesperes a püspökség minden jövedelmét és birtokát — az előbb említett várak kivételével — átadta Jaroslav z Boskovicnek.46 Mindebből világos, hogy egyfelől Miklós püspök halála után Miklós küküllői főesperes kezelte a püspökség jövedelmeit, másfelől pedig, hogy — amint arra Tas gyulafehérvári postulait püspökként való említése utal — a király át akarta helyeztetni Tast az olmützi püspökség éléről az erdélyibe.47 Forrásainkból ugyanakkor a család egy másik tagjának alakja is kirajzolódik. Jaroslav z Boskovic Tas unokaöccse (a család Václav nevű tagjának fia) volt. Minden valószínűség szerint Tas maga nevezte ki helyettesének az erdélyi püspökség igazgatására. Jaroslav személyesen ment Erdélybe, hogy átvegye hivatalát. Erre a protocollumon kívül egy oklevél is utal, amely beszámol a káptalan és a város közötti küzdelemről, amelyben Jaroslav is komoly szerepet játszott. E vita részleteiről Mátyás 1471. május 21-ei oklevele nyújt adatokat, amelyet — az ekkortájt Csehországban tartózkodó király nevében — minden bizonnyal Ernuszt János királyi kincstartó állított ki. Jaroslav a gyulafehérvári várnaggyal (castellanus Albensis) és néhány polgárral elfoglalta a káptalan egy birtokrészét. Válaszlépésként néhány káptalani familiáris elhajtott az említett polgárok teheneiből ötvenet. A polgárok közül egyesek felfegyverkezve, „az előbb említett Jaroslav utasítására" visszavették a teheneiket és végül „ha nem sikerülne megegyezni a káptalan familiárisaival, megölni tervezték ezeket". A király ok-45 Kubinyi András:

Mátyás király és a magyar püspökök. In: Uő: Főpapok, egyházi intézmények és vallásosság a középkori Magyarországon. Bp. 1999. (METEM Könyvek 22.) 85. (124. sz. jegyz.). 46 „Egregius Jeroslaus de Bozkowycz, patruelis reverendi in Christo domini Prothasii episcopi Olomucensis et postulati Albensis Transsylvane ecclesiarum procurator eiusdem domini Episcopi" — Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: DL) 36 393. pag. 66-67., vö. A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei (1289-1556) I—II. Kivonatokban közzéteszi és a bevezető tanulmányt írta Jakó Zsigmond. Bp. 1990. (a továbbiakban: KmJkv) I. 703-704.; csak a második feljegyzést 1. Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen VII. Bearb. von Gustav Gündisch. Bucuresti 1981. (a továbbiakban: UGDS) 458. (a név „Jereslaus de Ruzkowycz" alakban szerepel). A püspökség középkori birtoklástörténetének áttekintése nem nyújt információt a kérdésben, vö. Jakó Zsigmond: Az erdélyi püspökség középkori birtokairól. In: Erdély a keresztény magyar királyságban. Szerk. Benkő Samu. Kolozsvár 2001. 98-115. 47 Lehetséges az is, hogy a király diszpenzáció akart a pápától nyerni arra vonatkozóan, hogy Tas egyidejűleg álljon két püspökség élén. Ezzel a megoldással máskor is kísérletezett, például akkor, amikor Jan Filipec váradi püspököt akarta az olmützi püspökség élére is helyeztetni, 1. Antonín Kalous: Spór o biskupství olomoucké v letech 1482-1497. Cesky casopis historicity 105. (2007) 1-39. (sajtó alatt).