Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Antonín Kalous: Boskovice urai Mátyás király diplomáciai és politikai szolgálatában II/375
384 ANTONÍN KALOUS levelében rendelkezett róla, hogy mindent törvényesen rendezzenek el és az ügyben a végső döntést a két vajda (Csupor Miklós és Dengelegi Pongrác János) hozza meg 1471. július 1-jéig.48 Bár az ítéletet nem ismerjük, Jaroslavot minden bizonnyal elmozdították hivatalából, mivel július 1. után már nem bukkan fel egyetlen általam ismert erdélyi forrásban sem.49 Talán ezzel a konfliktussal függ össze, talán más üggyel — a kérdésre még visszatérünk —, hogy Tas erdélyi püspökségének ötletét is ejtette Mátyás király, s néhány hónappal később, 1472-ben, a veronai Gabriel Rangoni kapta meg az erdélyi püspökséget.50 Figyelemre méltó, hogy ekképpen a hivatalt végül Tas z Boskovic pályatársa nyerte el, akivel 1468-ban együtt utaztak Váradra, hogy ott megnyerjék Mátyás támogatását a katolikus cseh törekvéseknek. A fent leírtak világosan jellemzik Mátyás „új emberek"-re vonatkozó stratégiáját. Ezeket az újonnan meghódított területekről — de máshonnan is — a saját szolgálatába állította. Gyakran adományozott javadalmakat pápai diplomatáknak, hogy ezzel lekötelezze őket és támogatást nyerjen Rómában. Mind a Boskovice család tagjai, mind a pápai nuncius példája jellemző e gyakorlatra: Gabriel a későbbiekben komolyan támogatta Mátyás ügyét az Örök Városban. Új híveit Mátyás bevonta az adminisztrációba, hogy ezáltal kormányzását erősítsék. Felmerülhet a kérdés, hogy vajon Tas, aki 1471. évi lengyel küldetése után 1478-ig nem jelenik meg Mátyás diplomáciai szolgálatában és Janus Pannonius jó barátja volt, nem vett-e részt az 1471. évi királyellenes összeesküvésben. Bár egy ilyen feltételezés csábító lehetőséget nyújt az évszámok értelmezésére, az ismert forrásokból ezt semmilyen adat nem támasztja alá. Még Eschenloer sem ejt el egyetlen erre utaló megjegyzést sem, amikor Tas lengyel követségéről beszámol. Jaroslav elbocsátása pedig más okokra vezethető vissza és időben is megelőzte a Vitéz-féle összeesküvés leleplezését. Az említett Jaroslav z Boskovic, aki 1464-ben a bécsi egyetem diákjai között tűnik fel,511471 után is szolgálta Mátyás királyt diplomáciai ügyekben. Erdélyi „kalandja" után, 1476-ban jelenik meg a forrásokban mint Mátyásnak a török ügyek megtárgyalására a császárhoz küldött követe.52 A császári udvar népszerű helyszínnek számított Mátyás cseh diplomatái között, akik közé kell sorolnunk a Boskovice család más tagjait, valamint Zdenëk ze Sternberkát, Má-48 Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Fényképgyűjtemény 277 573., és 1715. évi másolata: DL 37 222.; vö. UGDS VI. 501.; Beke Antal: Az erdélyi káptalan levéltára Gyulafehérvártt (A Gyulafehérvártt maradt okiratok) 2. közlemény. Történelmi Tár 1892. 649. és DL 36 393., pag. 90-91., vö. KmJkv I. 719-720. — Jaroslavot a következőképpen nevezik: „egregius Jereslaus de Chernahora gubernátor episcopatus Transsylvanensis". 49 Az erdélyi szászok okmánytára tartalmaz egy júl. 2-án kelt oklevelet, amelyben Albertus de Wath kéri az általa begyűjtendő besztercei adók fennmaradó részét és hozzáteszi: „nos décimas Bistricienses pro centum florenis auri a domino Iaryslao recepimus in arendam" (UGDS VI. 505.). Ez az adat még Jaroslav z Boskovicre utal. Más forrásgyűjtemények (Beke Antal: Az erdélyi káptalan levéltára Gyulafehérvárott 3. közlemény. Történelmi Tár 1890. 130-154.; Szabó Károly: Az erdélyi múzeum eredeti okleveleinek kivonatai (1232-1540) 3. közlemény. Történelmi Tár 1890. 102-129.; Temesuáry J.: Erdély püspökei i. m.) nem tudnak semmit Jaroslavról. 50 Temesváry J.: Erdély püspökei i. m. 398. 51 „generosus Dom. Jaroslaus de Bozkovicz et de Czernahora, canonicus Olomouczensis" — Sehr auf Károly- A bécsi egyetem magyar nemzetének anyakönyve 1453-tól 1630-ig. Bp. 1902. 30., vö. Merínsky, Z.: Cernohorstí i. m. 289., 297. 52 Chmel, Joseph: Actenstücke und Briefe zur Geschichte des Hauses Habsburg im Zeitalter Maximilian's I I-II. Wien 1854-1855. II. 80-85., vö. Nehring, K: Matthias i. m.
