Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - Antonín Kalous: Boskovice urai Mátyás király diplomáciai és politikai szolgálatában II/375

382 ANTONÍN KALOUS A lengyelek számára egyik javaslat sem volt elfogadható, így — talán a cseh utraquista követek hatására — mindegyiket határozottan elutasították. A Kutná Horában tartott országgyűlésen történtekhez hasonlóan leginkább Ulászlónak a cseh trónhoz való örökösödési jogát hangsúlyozták.40

Peter Eschenloer így számolt be Tasnak a krakkói tárgyalásokon elmondott záró szavairól: „Tas erre a következőket válaszolta: »Emlékezzetek az én fenséges uram, Mátyás király nagylelkű ajánlatára [...]. Elérkezik majd az az idő, amikor sajnálni fogjátok, hogy nem tesz nektek hasonló ajánlatot.« A lengyelek erre azt felelték: »Elérkezik majd az az idő, sőt már el is érkezett, amikor Mátyásnak már nem lesz semmije, sem Csehországban, sem pedig Magyarországon.« Az olmützi püspök így válaszolt: »Isten segítse az igazságot és a keresztény hitet és oltalmazzon minket a kívánságaitoktól«".41 A lengyelek talán az 1471. év eseményeire utaltak, amikor Ulászló átvette a hatalmat Csehországban és a lengyel király második fia (szintén Kázmér), megkísérelte a Vitéz-féle összeesküvés kapcsán magához ragadni a magyar koronát.42 Tas második lengyel küldetését hosszú ideig nem követte újabb megbízatás Mátyás szolgálatában. 1478-1479-ben részt vett a Mátyás és Ulászló közötti békeszerződés előkészítésében, ám munkájával a jelek szerint még ekkor sem volt megelégedve a magyar és cseh király, mivel az 1478-ban készített első tervezetet Mátyás visszautasította. Eschenloer megjegyzi, hogy Mátyás azzal gyanúsította a szerződést tárgyaló képviselőit, Tast, Jan Filipec váradi püspököt és Rudolf von Rüdesheimet, hogy túllépték hatáskörüket.43 A harcok folytatódtak és a szerződést újra kellett tárgyalni, mivel Mátyás cseh hadserege Plzen közelében, Planknar z Kynsperka vezetése alatt, csatát nyert. Az új békeszerződést a két uralkodó végül 1479 júliusában írta alá, amely eseményen nyilvánvalóan Tas is jelen volt. A magyar királyhoz való átállása utáni években Tas a király kedvencei közé tartozott. Nem csak a király diplomáciai szolgálatában tevékenykedett, hanem az ország igazgatásából, pontosabban annak egyházi adminisztrációjából is kivette a részét. 1467-ben Erdélyben lázadás tört ki Mátyás uralma ellen. Az erdélyi püspöki hivatalt ebben az időben Szapolyai Miklós töltötte be. Nem bizonyítható, hogy a püspök támogatta volna a lázadásban részt vevő testvéreit,44

de Mátyás a püspöki méltóságot meghatározó jelentőségűnek tartotta erdélyi uralma szempontjából. Miklós püspök 1468 végén meghalt, a székét pedig 1472-ig nem töltötték be. A püspök halála után a király valószínűleg a püspöki 13., 14.) Breslau 1893-1894. I. 43-44. (1471. júl. 9.); Nehring, K.: Matthias i. m. 52.; Krzysztof Baczkowski: Walka Jagiellonów z Maciejem Korwinem o koronç czeska^ w latach 1471-1479. Krakow 1980. 41-43.; Hoensch, J. K.: Matthias i. m. 121-122.; Antoni Prochaska: Protazego biskupa poselstwo do Polski r. 1471. In: Rozprawy Akademii umiejetnosci. Wydzial historyczno-filozoficzny, seria II. tom. 31. (56). Kraków 1914. 1-14. 40 Eschenloer,

P.: Breslau i. m. IL 836-837. - A Kutná Horában elhangzott lengyel beszédet 1. Antonius de Bonfinis: Rerum Ungaricarum Decades IV/1. Bp. 1941. 36., vö. Roman Heck: Elekcja kutnohorska 1471 roku. Slaski kwartalnik historyczny. Sobótka 27. (1972) 221. 41 Eschenloer, P:

Breslau i. m. II. 839. 42 Bonfinis, A. de:

Decades IV/1. 40-48.; Dlugossius, J.: Históriáé V i. m. 557-560., 564-567. 43 „Er [konig Mathias] wart czornig uffh bischoff von Waradin vnd den von Olomuncz, auch herren Rudolff zu Breslow, dorumb die vorrichtunge gar abginge vnd die fehde ginge wider an" -Eschenloer, P: Breslau i. m. II. 1042.; Dlugossius, J.: Históriáé V i. m. 670-674. 44 Temesváry János:

Erdély középkori püspökei. Cluj-Kolozsvár 1922. 383.