Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - Antonín Kalous: Boskovice urai Mátyás király diplomáciai és politikai szolgálatában II/375

BOSKOVICE URAI MÁTYÁS KIRÁLY SZOLGÁLATÁBAN 381 talékolhasson (Dhigosz szerint Jan Jiskra z Bràndysa járt követként Konstantinápolyban, ahol a felek három évre szóló békét kötöttek).35 Tas z Boskovic, aki Janus Pannoniusszal való barátsága révén jól ismerte a magyar helyzetet, most Mátyás megbecsült diplomatájává vált. Rögtön április elején a magyar király elküldte Krakkóba, hogy nyélbe üsse Mátyás és a lengyel király lánya, Jadwiga közötti házasságot.36

Ezt a küldetést mind Eschenloer, mind Dhigosz megemlítik, és mindketten utalnak annak eredménytelenségére is. Tas valószínűleg április 12-én érkezett Krakkóba, ahol egy szűk körű audiencián értesítette Kázmér lengyel királyt Mátyás terveiről és a törökökkel kötött békéről. Tas arra is megpróbálta rávenni Kázmért, hogy hadba szálljon Podjebrád György ellen. A lengyel uralkodó azonban mindkét kérést visszautasította: sem hadba nem szállt, sem pedig a lányát nem adta Mátyáshoz.37

Mátyás május 3-án kelt levelében még bíztatja Tast az óvatos és jó eredményeket hozó tárgyalásokra, de a küldetés nem hozta meg a várt eredményeket, így Tas május közepe előtt elhagyta Krakkót.38 Küldetéseinek sikertelensége ellenére Mátyás további diplomáciai feladatokat bízott Tasra. Közvetlenül azután, hogy az utraquisták 1471-ben Kutná Horában Ulászlót cseh királlyá választották, ismét Lengyelországba küldte. Tas megbízatása július 9-től 12-ig tartott és ismét sikertelenül végződött. Mátyás, akit a katolikus rendek 1469. május 3-án megválasztottak, és akit a pápai legátus egy nappal Ulászló jihlavai megválasztását követően megerősített, immár cseh királyként kívánt Kázmérral tárgyalni saját cseh uralkodásáról. Az olmützi püspökön keresztül Mátyás a két király közötti megegyezésnek több lehetséges módját javasolta. Az első javaslat szerint a pápa vagy a császár közvetítene a két trónigénylő között, a második javaslat felvetette, hogy Mátyás örökbe fogadná Ulászlót, s így halála után Ulászló örökölné a cseh trónt. A harmadik javaslat szerint egy néhány éves béke megkötése után mindhárom ország képviselőinek részvételével Boroszlóban — vagy máshol — gyűlést hívnának össze, amelyen a pápai legátus vezetése alatt döntést hoznának Csehország tovább sorsáról. A negyedik javaslat pedig Ulászló cseh királlyá koronázását tartalmazta. Ennek értelmében Ulászló kevesebb mint 1000 lovas kíséretében érkezne Csehországba, majd az első javaslat forgatókönyve szerint a pápa vagy a császár közvetítene a trónutódlás kérdésében. Tas a jelek szerint visszatért egy korábbi javaslatára, a Mátyás és Jadwiga közötti házasság lehetőségére is.39 35 Joannes Dlugossius: Históriáé Polonicae libri XII. Ed. Ignatius Zegota Pauli, Alexander Przezdziecki. Tom. V Cracoviae 1878. 500.; Heymann, F. G.: George i. m. 482-483.; Palacky, F: Dèjiny IV. i. m. 547. - Palacky úgy gondolta, hogy Mátyás a török követjárás színlelésével a valóságban egy cseh hadjárathoz kívánt támogatást nyerni, vö. Ileana Cäzan: A török-magyar béketárgyalások és az 1468. évi fegyverszünet közép- és délkelet-európai politikai összefüggései. Hadtörténelmi Közlemények 105. (1992) 97-105. 36 Palacky, F:

Déjiny W. i. m. 562-563.; Hoensch, J. K.\ Matthias i. m. 101-102. 37 Eschenloer, R:

Breslau i. m. II. 721.; Diugossius, J.: Históriáé Y i. m. 500-502. - Tas Krakkóba érkezésének dátumáról nyújtott információja nem egészen egyértelmű (a kéziratok szerint csütörtökön történt, ápr. 8-án, más változat szerint 13-én, de a csütörtök 12-ére esik). Tas Rudolf von Rüdesheimnek ír Pozsonyból ápr. 9-én („ex Polonia, ut spero, non minora scribam" - Palacky, F.: Urkundliche Beiträge i. m. 523-524.), és Morvaországba visszaérkezése után, jún. 19-én (uo. 538-539.). 38 „nee imputabimus vobis mora necessariam, quia maluimus ut aliquid tardius fiat et bene, quam cito et inutiliter" - MKL I. 216.; Dtugossius, J.: Históriáé i. m. 502-503. 39 Eschenloer, R: Breslau i m. II. 834-839.; Beri/iold Kronthal - Heinrich Wendt: Politische Correspondenz Breslaus im Zeitalter des Königs Matthias Corvinus I—II. (Scriptores rerum silesiacarum