Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - Antonín Kalous: Boskovice urai Mátyás király diplomáciai és politikai szolgálatában II/375

Antonín Kalous BOSKOVICE URAI MÁTYÁS KIRÁLY DIPLOMÁCIAI ÉS POLITIKAI SZOLGÁLATÁBAN A középkori morva társadalom egyik legnevezetesebb családja Boskovice urainak szerteágazó rokonsága volt. Birtokaik Morvaország minden részén megtalálhatóak voltak és a család tagjai az őrgrófság igazgatásában is szerepet játszottak. A Boskovice-rokonság az egyes birtokközpontoknak megfelelően különböző ágakra szakadt: ezek közül a legjelentősebbekként a Boskovice- és Cerná Hora-ágakat tartjuk számon.1

így volt ez a 15. század második felében is, amikor Morvaország a cseh és magyar királyok, majd a két cseh király, Hunyadi Mátyás és Ulászló harcának csataterévé vált. Mátyás király uralkodása a modern cseh történettudomány legkevésbé kutatott korszakai közé tartozik, annak ellenére, hogy ez az időszak lehetőséget nyújt a cseh és morva történelem nemzetközi perspektívából történő vizsgálatára. Csehország a huszita forradalom utáni években elszigetelődött a katolikus Európától, a cseh korona többi országában azonban más volt a helyzet. Elsősorban Morvaországnak és Sziléziának sikerült Csehországnál hamarabb kikerülnie az elszigeteltségből: egyrészt az európai szellemi és vallási áramlatokba való bekapcsolódásuk, másrészt Hunyadi Mátyás uralkodása következtében. Cseh királyként Mátyás új híveire, közöttük Boskovice uraira támaszkodott. Podjebrád György cseh király (1458-1471) uralkodásának kezdetekor a Boskovice család legjelentősebb tagjának kétségkívül Tas (Prothasius) Cernohorsky olmützi püspököt tekinthetjük.2

Ismeretes, hogy apja, az utraquista Benes Cernohorsky z Boskovic Kapisztrán János hatására tért át: 1451. augusztus l-jén nyilvánosan beismerte tévedését, és Kapisztrántól bűnbocsánatot kérve visszatért a katolikus hitre.3

A család történetét feldolgozó Sembera nagy fontosságot tulajdonított az eseménynek,4

csak úgy, mint a kortárs Aeneas Silvius Piccolomini, aki az esetről megemlékezvén azt is megjegyezte, hogy a rekato-1 A család történetének mindmáig alapvető feldolgozását 1.

Alois Vojtëch Sembera: Páni z Boskovic a potomní drzitelé hradu boskovického. Wien 1870. 2 Tasról 1. Joseph Horky: Prothasius, Bischof von Ollmütz und seine Neffen. Archiv für Geographie, Historie, Staats-,,und Kriegskunst 10. (1819) passim.; Frantisek Palacky: Dèjiny národu ceského IV-V Praha 1968.; Sembera, A. V: Páni i. m. 63-74.; Josef Macek: K déjinám Olomouce na konci 15. stoleti. Spory v olomouckém biskupství. In: Okresní archív v Olomouci 1986. Olomouc 1987. 53-54.; Peter Wörster: Humanismus in Olmütz. Landesbeschreibung, Stadtlob und Geschichteschreibung in der ersten Hälfte des 16. Jahrhunderts. Marburg 1994. 27-28.; Ivo Hlobil - Eduard Petra: Humanism and the Early Renaissance in Moravia. Olomouc 1999. 34., 140-141. 3 Jaroslav Drímal: Biskup Vilém z Kolina. Casopis Matice moravské 55. (1931) 19. — Kapisztrán latin prédikációját Vilém z Kolína püspök fordította, ugyanő szemtanúként bizonyította Benes áttérésétv 4 Sembera, A. V: Páni i. m. 62.