Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Bíró Csilla - Kertész Balázs: Az angyal hozta korona motívuma Mátyás király legitimációs törekvéseiben II/365
372 BÍRÓ CSILLA - KERTÉSZ BALÁZS példák azt bizonyítják, hogy az eredetileg a magyarországi krónikás hagyományban megjelenő motívum elterjedt volt a késő középkorban. Felhasználásában minden bizonnyal az is közrejátszott, hogy Lászlót a középkor végén már az ország patrónusaként tisztelték. Mátyás Szent László iránt tanúsított tiszteletét jól példázza egyik 1463-ban II. Pius pápának írt levele, amelyből megtudjuk, hogy az uralkodó új káptalant kíván alapítani a szent sírjánál.42 A továbbiakban arra a kérdésre keressük a választ, hogy az angyali korona motívum felhasználásának gondolata kitől vagy kiktől származhat. Láthattuk, hogy a ferences missale és az Andreas Pannonius királytükrét tartalmazó kódex körülbelül ugyanakkor keletkezett. Abból, hogy a motívum mindkét kézirat ikonográfiái programjában szerepel, arra következtetünk, hogy a programadásban Mátyás legszűkebb tanácsadói körének is szerepe volt. A missale esetében nagy súllyal esik latba, hogy a donátor maga Mátyás;43 Andreas Pannoniusról pedig — saját írása tanúsága alapján — feltételezhetjük, hogy nem csak felületes ismeretségben lehetett a korszak meghatározó magyarországi egyházi vezetőivel. Elgondolkodtató, hogy életéről az utolsó adatok 1471-ből származnak, azaz a Vitéz-féle összeesküvés évéből. Ezután alakja eltűnik a szemünk elől. A dolgozat témája szempontjából érdemes külön is foglalkoznunk Vitéz János és Janus Pannonius személyével. Ismert, hogy Mátyás uralkodásának első éveiben — Várdai István kalocsai érsek mellett — mindketten kulcsszerepet játszottak az ország kormányzásában.44 Elképzelhető, hogy Vitéz ismerte a Képes Krónikát. Csapodiné Gárdonyi Klára felveti annak a lehetőségét, hogy a kódex lapszéli bejegyzéseinek egy része tőle származik; feltételezi továbbá, hogy a kézirat Mátyás uralkodása alatt a Bibliotheca Corviniana részét képezte.45 A Hess András által 1473-ban Budán kinyomtatott Chronica Hungarorummah6 kapcsolatos nyomdászattörténeti eredményeket is figyelembe vehetjük. Borsa Gedeon arra következtet, hogy Vitéztől származott a kiadói koncepció, s az országtörténet kéziratát is a prímás bocsáthatta Hess rendelkezésére.47 Ismert, hogy a 14. századi krónikakompozíció szövegét két kéziratcsalád, a Képes Krónika és a Budai Krónika családjának kéziratai tartották fenn. Az előzőt a Képes Krónikáról, az utóbbit a Hess által kinyomtatott Budai Krónikáról nevezték el.48 Elképzelhető tehát, hogy az esztergomi érsek olyan országtörténetet is ismert, 42 Mátyás király levelei 1460-1490. Válogatta V Kovács Sándor, fordította Ballér Piroska. Bp. 1986. 22. 43 A Vir Dolorum ábrázolás alatt a következő felirat olvasható: „Ego Mathias Rex Hungarie concessi hoc missale fratri Thome de Hungária post cuius obitum maneat presens liber in provincia qua claudit diem extremum." Csapodi Cs. - Csapodiné Gárdonyi K: Bibliotheca Corviniana i. m. CLXXIV kép. 44 Kubinyi András: Vitéz János és Janus Pannonius politikája Mátyás uralkodása idején. In: Humanista műveltség Pannóniában. Szerk. Bartók István, Jankovits László, Kecskeméti Gábor. Pécs 2000. 7-26.; Szakály Ferenc: Vitéz János, a politikus és államférfi. In: Vitéz János emlékkönyv. Esztergom 1990. 9-38. (Esztergom Évlapjai. Annales Strigonienses); Huszti József: Janus Pannonius. Pécs 1931. 194. 45 Csapodiné Gárdonyi Klára: Újabb adalékok a Képes Krónika történetéhez. Az OSZK Évkönyve 1973. Bp. 1976. 183-189.; Uő: Die Bibliothek des Johannes Vitéz. Bp. 1984. 92. 46 Chronica Hungarorum. Finita Bude anno Domini MCCCCLXXIII in vigilia penthecostes per Andreám Hess. Hasonmás kiadásban újra kiadta a Magyar Helikon Horváth János fordításában, Soltész Zoltánná tanulmányával, a Zrínyi Nyomda közreműködésével Budapesten, 1973-ban. 47 Borsa Gedeon: Hess betűöntvényeinek mérete és az ebből levonható következtetések. Magyar Könyvszemle 1988. 246.; Uő: A hazai könyvnyomtatás megalapítása. Magyar Könyvszemle 1989. 348. 48 Kristó Gyula: Magyar historiográfia I. Bp. 2002. 78-88.; Szovák Kornél: Utószó. In: Képes Krónika i. m. 2004. 235-237.