Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Olti Ágoston: A Román Béke-előkészítő Bizottság tevékenysége (1944-1946) I/29

A ROMÁN BÉKE-ELŐKÉSZÍTŐ BIZOTTSÁG TEVÉKENYSÉGE (1944-1946) 37 hoz jutott, hogy Jugoszlávia csatlós országnak tekinti Romániát és területi követelésekkel fog fellépni vele szemben.35

Habár Románia nem vett részt Jugoszlávia lerohanásában, Mihai Antonescu román külügyminiszter 1941. április 23-án memorandumban kérte a tengelyhatalmak képviselőitől a szerb Bánságot és a Timok mentét, valamint kondomíniumi státust ajánlott a többi románlakta területre. Ugyancsak németbarát lépés volt a román kormány részéről a horvát kormány elismerése.36 Ezzel párhuzamosan nyugtalanító hírek érkeztek a román Bánságból, ahol az ottani szerb falvak lakossága kinyilvánította szándékát a Jugoszláviához való csatlakozáshoz. Temesvár utcáin a Dunán átjött partizánok randalíroztak, és azt terjesztették, hogy Titograd néven ott lesz Vajdaság fővárosa. A belgrádi román követség jelentése szerint Bánság elfoglalásának gondolatát felülről gerjesztették, sőt 1944 novemberében egyes hírek szerint a belgrádi hivatalos körökben azt állították, hogy moszkvai látogatása során Tito biztosítékokat kapott, hogy a Bánságot Jugoszláviához csatolják.37 1945 elején több incidens is történt. Január 27-én a román hadsereg és a szerb milíciák között csatározásokra került sor. Végül sikerült lefegyverezni a szerbeket, de május 9-én a Temes megyei Nagykőcse (Checea) és Varjas (Varias,, Warjasch) község kérte Bánság Jugoszláviához való csatolását.38 A Béke-előkészítő Bizottság 1945. április 12-i ülésen jelen lévő Tatárescu külügyminiszter kérte, hogy vizsgálják meg a népszavazás lehetőségét is, mivel olyan értesülései vannak, hogy a jugoszláv kormány referendum kiírását fogja kezdeményezni a Bánságban. A fenti nyugtalanító helyzetről, 1945. október 2-án a Legfelsőbb Gazdasági Tanács ülésén a Bánságból visszatérő Groza miniszterelnök is beszámolt: „a Bánság határairól van szó, mivel a szerbek megtagadják az adók fizetését és nem jelennek meg a katonai sorozáson. Ók Tito katonái akarnak lenni. Ebben a helyzetben egy az észak erdélyihe;; hasonló megoldásra volt szükség."39

Az eredetileg Szófiába tervezett pánszláv kongresszus helyszínét is áthelyezték Temesvárra, ahová több mint ezer résztvevő meg is érkezett hajóval.40

A kommunisták az erőszakos fellépés hívei voltak a felfegyverzett szerbekkel szemben, Groza azonban a Titóval való tárgyalást választotta. Júliusban elterjedt a várható Tito-Groza találkozó híre. Ezt Schuyler tábornok feljegyezte emlékirataiban, jóllahet a találkozó létrejöttében nem volt biztos. A tárgyalásokról Groza lánya, Mia számol be, aki szerint a Bánság kérdését egy pancsovai találkozón döntötték el.41 A Titóval való tárgyalás után a szerb lakosság egy jugoszláv tábornok jelenlétében tüntetésen fejezte ki Romániához való lojalitását.42 35 Uo. 94. köt.,

100-101. 36 Uo. 114. köt, 22. 37 Uo. 147. köt., 8. 38 Uo. 104. 39 Dórin Liviu Bitfoi:

Petru Groza, ultimul burghez. O biografie. Bucuresti, Compania, 2004. 337. 40 Uo. 41 Uo. 338. 42 A bánsági szerbekkel kapcsolatos problémákról Groza az 1945 őszén nála járt magyarországi delegációnak is említést tett. L. Revízió, vagy autonómia., i. m. 75.