Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - E. Kovács Péter: „A Szent Koronára! Ez kedvemre telük." Zsigmond császár Luccában II/353
362 E. KOVÁCS PÉTER avatta lovaggá, aki ettől kezdve a Malatesta Ungaro nevet használta.62 Számtalan további példát lehetne felsorolni, de elegendő csupán egynek a felidézése. Zsigmond Ferrarában (1433. szeptember 13.) III. Niccolö herceg öt fiát avatta lovaggá. Lionello, Borsó, Ercole, Folco és Sigismondo büszkélkedhetett ezzel a címmel.63 Nem érdektelen talán megjegyezni, hogy Sigismondo az év augusztusának utolsó napján született, a császár így nemcsak lovaggá ütötte, hanem a keresztvíz alá is tartotta. Annak az eldöntését, hogy III. Niccolö ferrarai herceg miért a Sigismondo nevet választotta legkisebb fiának, az olvasóra bízom. (A névadás IV Károly és a luccai polgár esetében is hasonlóságot mutat.) A versben is fontos szerepet kapott a két város, Lucca és Firenze ellentéte. Zsigmond luccai tartózkodása alatt a firenzeiek — Niccolö da Tolentino vezetésével — folyamatosan támadták a luccai területeket 6 ezer lovasból és több mint 1500 gyalogosból álló a seregükkel.64 Amikor azonban a császár emberei ezt meghallották, hatalmas vakmerőséggel és vidám szívvel — conte Matico vezetésével — fegyvert fogtak, ahogy a költő hallotta: jó ötszáznyian.65 Tallóci Matkónak, mert róla van szó, Zsigmond azt a parancsot adta, hogy ne ejtsenek foglyot, mindenkit vágjanak le, aki az ő koronája iránt nem engedelmes. „A Szent Koronára! Ez kedvemre telik!" — válaszolta a hadvezér, és kivonult a városból a firenzeiek ellen. Zsigmond és bárói is lóra szálltak, hogy figyeljék a csatát, a luccaiak a város faláról tették ugyanezt. Ez utóbbiak számszeríjakkal jól fel voltak szerelve.66 A hosszadalmas csataleírásból kiderül, hogy a „todeschi"-k jó ezer lovassal támadtak, a császári csapatokat a luccai íjászok is támogatták, Tallóci Matkó pedig „sárkányként" küzdött a firenzeiek ellen.67 Hősiességben és bátorságban nem maradtak el mellette katonái sem, ezért az ellenfél parancsnoka visszavonulást parancsolt. (1369-ben is együtt harcoltak a luccaiak a IV Károly katonáival, igaz akkor Pisa ellen. Sercambi szerint Lipafracta, Ascanio, Calci és Motrone voltak azok a helyek, amelyek bevételével az egyesített seregek megpróbálkoztak, s Motronét el is foglalták.)68 Miután a németek, a luccaiak és Tallóci visszatért a városba, Zsigmond a csata előtte térdre ereszkedő hősét megáldotta a kezével (benedisse con sua manó) és jó alattvalójának (ben ualletto) nevezte.69 A luccai harcokról beszámol Giovanni di Mastro Pedrino is. A firenzeiek június 10-én támadtak, ezért a császár katonákat küldött ellenük, de az egyik báróját 62 Cincia Cardinali: Le vicende politiche, familiari e personali di Malatesta Ungaro. In: Centro Studi Malatestiani-Rimini 10. La signoria di Malatesta Ungaro (1327-1372). A cura di Cincia Cardinali e Anna Falconi. Premessa di Leardo Mascanzoni. Rimini 2001. 33. 63 Diario Ferrarese dall'anno 1409 sino al 1502. Di autori incerti. A cura di Giuseppe Pardi. Bologna 1933. 20. 64 Pellegrini, A.: Il Piccinino i. m. 233. 65 Uo. - A szöveg kiadója szerint „conte Matico" talán conte Matillio de Tollomitz lehet. 66 „Lo imperador chiamb 1 guerrier valente: / Io ti comando che niun prigione / Meni di quella dispietate giente, / Tagliati sian sanza reinissione / Chi alla corona mia non è ubbidiente. / Rispuose il conte Matico -: / Santa corona, tale affair mi piacé / E di tal cosa non saro fallace" - Pellegrini, A.: Il Piccinino i. m. 233. - Tallóci életére 1. Mályusz Elemér. A négy Tallóci fivér. Történelmi Szemle 23. (1980) 531-576. 67 Arról, hogy az ötszázból, hogyan lett ezer, hallgat a szerző. 68 Sercambi CXCIII-CXCIV sz., CXCVI-CXCVII. sz. 69 Pellegrini, A.: II Piccinino i. m. 233-235.
