Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Olti Ágoston: A Román Béke-előkészítő Bizottság tevékenysége (1944-1946) I/29
36 OLTI ÁGOSTON nyősöket Kárpátalján. Az Office of Strategic Services elszakadási kísérletről készített összefoglaló jelentése sem tesz említést ilyen akcióról.31 Az elemzés szerint, amely a térséget meglátogató amerikaiak jelentésein és az érintettek egy részével készített beszélgetéseken alapul, az elszakadási kísérletet egyes helyi szovjet vezetők is támogatták. Emellett szerepet játszott benne a két világháború közötti román kisebbségpolitika is, aminek következtében egyes magyar és ukrán csoportok bármi áron Kárpátaljához szerettek volna tartozni — függetlenül attól, hogy az Csehszlovákiához vagy a Szovjetunióhoz fog csatlakozni. Luka mint az RKP kisebbségpolitikai felelőse azáltal, hogy a — talán csak fiktív — angol ejtőernyősöket tette felelőssé a konfliktus kirobbanásáért, megakadályozta az elszakadási kísérlet valós okainak a felkutatását és a valós felelősök előállítását. A békekonferencián a kormány és az RKP megpróbálta bebizonyítani, hogy a marxi-lenini elveken alapuló baloldali kisebbségpolitika megoldást nyújt a nemzetiségi problémákra. A két világháború közötti nemzetiségpolitikát elhibázottnak tartották, mert az nem tudott gátat vetni az irredentizmusnak, sőt erősítette azt. Ezért a kisebbségeknek a román állam iránti lojalitásának biztosítása érdekében hajlandónak mutatkoztak egyes kisebbségi jogok garantálására. A fenti elvek alapján az RKP igyekezett elkendőzni e konfliktusok interetnikus jellegét, s 1945-1946-ban az ilyen feszültségeket mindig a külső ellenség vagy az osztályellenség aknamunkájának próbálta feltüntetni. A Szovjet-Ukrajnából érkezett alakulatok csupán azokat a településeket szállták meg, amelyek a Tisza déli oldalán lévő Worochta-Tatár hágó-Máramarossziget-Beregszász-Csap vasútvonal mentén találhatók. Emiatt valószínűsíteni lehet, hogy a szovjeteknek geostratégiai okok miatt igazából csak erre a viszonylag szűk területre volt szükségük32 . Amikor azonban Groza szovjetbarát kormánya került hatalomra Bukarestben, fölöslegessé váltak a terület bekebelezésére irányuló törekvések.33 Máramarosszigetről és környékéről 1945. április 9-én visszavonultak a megszálló csapatok és bevonulhatott a román közigazgatás. A szovjet-cseh lakosságcsere egyezmény alapján ugyanakkor a románok sikertelenül kérték a román határ közelében néhány községben lakó körülbelül 15 ezer román kicserélését a Máramarosban lakó körülbelül ugyanekkora ruszin (ukrán) népességgel. A román kormány úgy vélte, a lakosságcsere az egyetlen lehetőség, mivel ez a népesség túl kicsi ahhoz, hogy mint autonóm kisebbség fennmaradjon, és a földrajzi adottságok sem teszik lehetővé a határkiigazítást. Megoldásként a teljes és kötelező lakosságcserét vagy a reciprocitás elve alapján az optánsjog kiterjesztését javasolták az ukrajnai románokra és a máramarosi ruszinokra.34 A két ország közötti határt az első világháború után a 1920. augusztus 10-i sevres-i egyezményben szabályozták. A szerződés felosztotta a Bánságot Románia és Jugoszlávia között, azonban ezzel sem a román, sem a jugoszláv fél nem volt elégedett. A Béke-előkészítő Bizottság kezdetben olyan információk-31 ANIC, ColecÇia microfilme SUA (USA mikrofümgyűjtemény), 636. tek. 1-13. f. 32 Ez vasútvonal szolgálta a Csernovic felől nyugatra, illetve a Lemberg felől Erdélybe irányuló áruszállításokat. 33 Nagy-Vince: i.m. 53. 34 AMAE, Fond: ConferinÇa de pace de la Paris, 127. köt., 63.
