Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - E. Kovács Péter: „A Szent Koronára! Ez kedvemre telük." Zsigmond császár Luccában II/353

360 E. KOVÁCS PETER a palotáig egy baldachin alatt vonult, amit a város legelőkelőbb emberei tartottak (primi gentilhomini di questa terra).50 1432. június 29-én — ha hihetünk a krónikásnak — nem mindennapi élményben volt részük a városlakóknak. Zsigmond főpapi ruhát vett magára (in habito pontificale) és a San Michèle templom sarkánál, a lépcső felett, egy aranydrapériával beborított széken ült. Körülötte valamennyi bárója, nem messze tőlük a a város vezetői, lentebb a város lakosai álltak. Ekkor a császár Lucca valamennyi kiváltságát megerősítette és Niccolaö Streghit a város vikáriusává nevezte ki. Ezután az Anziani della Republica tagjai — a maguk és az egész város nevében — hűséget esküdtek a császárnak, majd a téren összegyűlt emberek határozott hangon (con espresse voci), a jobb kezük két ujját felemelve (nem gondolnám, hogy a mutató- és a kisujjat), az esküt megerősítették és jóváhagyták. A nevezetes ceremóniát a városi és más közjegyzők szerződésbe foglalták.51 Az ünneplésen kívül másról is írt a költő. Verséből megtudhatjuk, hogy egy napon — az alább ismertetendő hadiesemény után — Zsigmond magához rendelte a zsidókat és 1000 aranyat kért tőlük. A kérésnek az adott kellő nyomatékot, hogy a császár Tallóci Matkót mindjárt fel is szólította: hajtassa végre a parancsot. Cseppet sem meglepő tehát, hogy a zsidók ki is fizették a kért összeget, sőt száz arannyal meg is tetézték. A pénzt egyébként Tallóci kapta jutalomként.52 Véleményem szerint Zsigmond tudatosan szerveztette meg a nyilvános esküt. A tanulmánynak nem tárgya annak a bemutatása, hogy a császár a Romfahrt alatt miben követte IV Károly példáját, akit szintén Itáliában koronáztak császárrá. Tény azonban, hogy több esetben ugyanazokat a helyeket kereste fel, amelyeket apja is. Jellemző példa erre a Féltre közelében található San Vittore kolostor esete. IV Károly 1355-ben meglátogatta a szent helyet, és minden bizonnyal ezt tette Zsigmond is 1413. júniusában, amikor Feltrében tartózkodott. Mivel innét Trento irányába vonult tovább, a látogatás nem írható annak számlájára, hogy a kegyhely egyébként is útba esett volna.53 A luccai látogatás esetében is jól látszik: Zsigmond több esetben mintának tekintette apját. IV Károly először 1368. szeptember 4-én lépett a városba a San Donato kapun. A város vezetői, élükön Pisa és Lucca urával, Giovanni deH'Angnelloval Garfagnanában várták a császárt, aki Luccában a főtérre vonult, ahol a városiak „Viva WimperadoreV felkiáltással fogadták. A dolognak csak annyi szépséghibája volt, hogy mindezt Giovanni deH'Angnello felszólítására tették. IV Károly ez alkalommal nem sokáig maradt a városban, onnan Pisába vonult, amelynek 50 Giuseppe Civitale: Historie di Lucca II. A cura di Mario F. Leonardi. Roma 1998. (Rerum Italicarum Scriptores Recentiores 1.) - A szerző 1511-ben született Luccában, munkáját 1572-ben írta meg. Két évvel később halt meg, 1. uo. 314. 51 Civitale, G.:

Historie di Lucca i. m. 315. 52 „Mille ducati öltre più cento / De' quali al conte feron donamento" - Pellegrini, A.: Il Piccinino i. m. 235. 53 Luigi Doriguzzi: La „ricognizione" del 1354 alla presenza di Carlo IV Re di Boemia e Imperatore Romano. In: Ricerche sui Santi Vittore e Corona. Esami sulle reliquie e altri studi dal 1981 al 1983. Féltre 1984. 133., 142. - A kerengőnél található lunettában egy Zsigmond-ábrázolás látható.