Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - E. Kovács Péter: „A Szent Koronára! Ez kedvemre telük." Zsigmond császár Luccában II/353
354 E. KOVÁCS PETER Pontremoli, Borgonovo Val Tidone, Borgo Val di Taro, Fiorenzuola d'Arda, Frugarolo, Castell'Arquato ura. 1430. decemberében állt Lucca szolgálatába, amikor Firenze megtámadta a várost.7 A harcokra vonatkozóan — az említett névtelen költő által írt vers mellett — több forrást is ismerünk. Hosszasan foglalkozik a zsoldosvezér sikerével Giovanni di Mastro Pedrino például, aki Forliban élt. Tudomása szerint, amikor újabb háború tört ki Toszkánában, Piccinino a luccai területre ment, és december 2-án legyőzve az ellenséges firenzei csapatokat számos várból és városból kiszorította azokat.8 Pedrino értesülését megerősíti az a levél, amit a luccai Anziani della Republica — azaz a városi tanács — tagjai 1431. szeptember 25-én küldtek a zsoldosvezérnek. A néhai mészáros fia már megszokhatta, hogy versengenek a kegyeiért, és minden bizonnyal megsértődött volna, ha a luccaiak nem a Magnifiée et gloriose capitanee megszólítással tisztelik meg. Levelükben a tanács tagjai emlékeztetik Piccininót, hogy 1430. december 2-án, a Serchio folyó melletti csatában megverte a firenzeieket és így a város felszabadult, de sajnos a firenzeiek a pisai területek felől ismét támadnak, és ezért arra kérik a zsoldosvezért, térjen vissza a városba, hiszen senki sem alkalmasabb, hogy kiűzze az ellenséget.9 A konfliktus megértése érdekében elkerülhetetlen az előzmények rövid felvázolása. Luccában a 15. század elején a Guinigi család uralkodott. Paolo Guinigi megpróbált a környező hatalmak — Firenze, Milánó, Pisa és Genova — között lavírozni, több-kevesebb sikerrel. 1406 októbere után nehéz helyzetbe került a város, hiszen a firenzeiek Pisa elfoglalása után megpróbálták elszigetelni Luccát Nápolyi Lászlótól és XII. Gergely pápától. Paolo Guinigi 1413-ban döntőbíró volt Genova és Firenze között, és még ugyanebben az évben Zsigmond a város birodalmi vikáriusává nevezte ki, miután Lucca ura ekkor már XXIII. János pápát támogatta.10 (Döntéséről Zsigmond 1413. augusztus 31-én Genovát is tájékoztatta.)11 Nápolyi László halála (1414) után Filippo Maria Visconti milánói herceget lefoglalta a nápolyiak lombardiai próbálkozása, ezért igazán nem tudta Luccát támogatni. Intő jelnek számított a Guinigi család számára, hogy 1418-ban Braccio da Montone vezetésével firenzeiek támadták meg a luccai területeket. Miután Milánó az 1420-as években nyilvánvalóvá tette közép-itáliai ambícióit, logikusnak tűnt, hogy Lucca a herceg oldalára áll, ezzel a lépésével azonban egyszersmind Firenze „ellenség"-évé vált. 1425. december 4-én Firenze Velencével lépett szövetségre, és ezzel a Guinigi család és Lucca újabb pozíciókat vesztett. Az 1428. április 18-án megkötött ferrarai békében a Visconti-ellenes erők már meg sem említik a várost: sem mint hadviselőt, sem 7 Életére 1. Antonio Campano: Vite di Braccio Fortebaccio e di Nicolo Picinino Perugini. Perugia 1636. 205-266.; milánói szolgálatára 1. Giovanni Simonetta: Sfortiade fatta italiana de li gesti del generoso ser. inuitto Francesco Sforza quai per propria virtu divienne dúca di Milano distinta. Lib. XXX. Venezia 1543. 8 Giovanni di M°Pedrino Depintore: Cronica del suo tempo. Edita da Gino Borghezio e Marco Vattasso. Con note storiche di Adamo Pasini I. (1411-1436). Roma 1929. (Studi e Testi 50.) 265-267. (a továbbiakban: Pedrino). 9 Angelo Fondora: Lettera mandata in tempi difficili dalla Republica Lucchese ad un capitano di Ventura. Lucca 1882. (Per le nozze Giorgetti - Lucchesi) 3-8. 10 Augusto Mancini: Storia di Lucca. Introduzione di Furio Possenti. Lucca 1986. 187-192. 11 1413. aug. 31., Chur - Archivio di Stato di Lucca. Capitoli 35. 3-4.
