Századok – 2007
TANULMÁNYOK - F. Romhányi Beatrix: Pálos gazdálkodás a 15-16. században II/299
PÁLOS GAZDÁLKODÁS A 15-16. SZÁZADBAN 349 gyis a római ház gazdálkodása nagyban és koncentráltan mutatja azokat a jelenségeket, melyek itthon is megfigyelhetők. A jelen tanulmány keretein túlmutat, mégis érdemes felhívni arra is a figyelmet, hogy az itt leírt pénzügyi gazdálkodásra vonatkozóan a Mohács utáni évtizedekben sűrűsödnek az adatok, és a zálogügyletekben egyre gyakrabban szerepelnek ezer forintos nagyságrendű tételek. A magyarországi pálos rend a középkor végén egy olyan gazdálkodási rendszert hozott tehát létre, mely idehaza egyedülállónak mondható a szerzetesi gazdálkodásban. Részben földbirtokaik jövedelmére alapozva a 15-16. század fordulóján egyre nagyobb arányban fordultak a kapitalisztikus ingatlanhasznosítás felé. Bár a jelen tanulmány tárgya a késő középkorra szorítkozott, itt szeretnék utalni arra is, hogy a pálos rend gazdálkodására vonatkozó kora újkori forrásokban az eddig ismertett tendenciák megerősödése látszik, ezért a későbbiekben feltétlenül be kell vonni a kutatásba legalább a 16. századi forrásokat is. A birtokok ügyeit, úgy tűnik, részben az egyes kolostorokból, részben a budaszentlőrinci főkolostorból intézték. A generális nemcsak engedélyt adott az egyes gazdasági ügyletekhez, hanem olykor megbízottai útján közvetlenül is beavatkozott, amint ez kiderül mind az oklevelekből, mind Gyöngyösi Gergely rendtörténetéből. Az egyes nagy kolostorok bevételei, mint amilyen az elefánti, a ládi, az újhelyi, a csatkai vagy a lepoglavai volt, feltehetően részben a rendi központot illették, amely azután ebből támogathatta a szegényebb kolostorokat is. Feltehetőleg erre utal Gyöngyösi Gergely is, aki szerint Tamás generális 1478-ban elrendelte, hogy a tehetősebb kolostorok gondoskodjanak a gyöngébb és szegényebb kolostorokról.429 Egy, a rendben nagy visszatetszést szülő gyakorlatról szintén a Vitae fratrum tesz említést Szalánkeméni János generális (1516-1520) idejéből. Korábban ugyanis, tizenkét éven át, minden kolostornak tizedet és más adókat kellett fizetnie a saját vagyonából, amit éppen János testvér szüntetett meg.430 Ugyanakkor az is igaz, hogy a rend összjövedelmeiben továbbra is nagy súllyal szerepeltek a közvetlen pénzadományok, s a formulariumha. bemásolt oklevelek tanúsága szerint a 16. század zavaros időszakában ezek jelentősége még nőtt is. Kis túlzással azt mondhatjuk: a rend gazdálkodása éppoly összetett volt a középkor végén, mint szerzetesi arculata. Míg az utóbbiban a három hagyományos szerzetesi irányzat, a monasztikus, a remete és a kolduló ötvöződött, addig az előbbiben a földbirtokon alapuló naturális gazdálkodás élt együtt a koldulórendekre jellemző közvetlen adományokkal és egy új, kapitalisztikus gazdálkodással. A pálos gazdálkodás jellegzetességeit azonban teljes egészükben csak akkor fogjuk látni, ha rendelkezésre állnak majd más magyarországi rendek késő középkori gazdálkodásáról is hasonló munkák. Ilyen jellegű kutatást végez Ferenczi László egyes ciszterci apátságokra vonatkozóan, de emellett szükség volna továbbiakra, nem utolsó sorban éppen a koldulórendeket illetően is. Mind ez ideig ugyanis a késő középkori kolostori gazdálkodás kutatása iránt csekély ér-429 Vitae fratrum c. 58. 430 Uo. c. 80.
