Századok – 2007
TANULMÁNYOK - F. Romhányi Beatrix: Pálos gazdálkodás a 15-16. században II/299
342 F. ROMHÁNYI BEATRIX sót, azonban nehezen hihető, hogy a rend a só eladásából származó teljes összeget a káptalanra fordította volna. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy az évente érkező adomány a káptalan finanszírozásán túl a rend egyéb központi kiadásainak egy részét is fedezte. A sóbevételek azonban nem mindig folytak be zökkenőmentesen a szerzetesekhez. Erről tanúskodik Mátyásnak egy 1461-ben kelt oklevele, amelyből kiderül, hogy a sót szállító világiak a megvásárolt áruért nem fizettek azzal az ürüggyel, hogy nem kapták meg a minden kocsi után járó egy-e gy kősót. A sókamarák azonban igazolták a király előtt, hogy a sószállítóknak összesen 30 kősót adtak, ezért Mátyás meghagyta a címzetteknek, hogy a levél kézhezvételekor azonnal fizessenek a szerzeteseknek, mivel azoknak nagy szükségük van a pénzre a Pünkösd körül tartandó káptalan idejére.382 A só nagyobb részét egyébként feltehetőleg nagy tételben értékesítették, legalábbis erre utal egy 1502-ben történt eset. Ekkor ugyanis Balázs testvér, a pálosok dispensatora azt panaszolta, hogy Mihály milkói püspök, András esztergomi őrkanonok és mások a nekik eladott sót még mindig nem fizették ki.383 Tanulságos az az adomány is, melyet V Lászlótól kapott a rend 1455-ben, ekkor ugyanis az ország egész területén élő pálos szerzetesek élelmezéséhez és ruhával való ellátásához biztosított az uralkodó a királyi sókamarákból 100 arany forint értékű sót. A végrehajtásért Hunyadi János országos főkapitány, valamint a királyi sókamarák vezetői feleltek.384 Feltehetőleg erre az adományra utal a formularium egy másik bemásolt oklevele, melyben a szerzetesek saját szegénységükre hivatkozva mindennapi ellátásukhoz kérik az uralkodótól bizonyos mennyiségű só kiutalását.385 Egy hasonló — összegét tekintve nagyobb, de feltehetőleg egyszeri — adományt tett a király két évvel később is a rend javára.386 Sót azonban, ha nem is túl gyakran, egyes kolostorok is kaptak adományba. Az első ismert esetben Kanizsai Miklós tárnokmester a Francesco Bernardinak adott házak béreként többek között 100 kocka sót fizettetett az örményesi kolostornak,387 amelynek azonban ez a jövedelme feltehetőleg csak időleges volt. 1460-ból arról értesülünk, hogy az erdélyi részekből szekérrel sót szállító szentmihálykövi laikus testvért a nyílt úton kifosztották.388 1459-ben Mátyás király a dédesi pálosoknak 200 forint értékű sót utalt ki a széki sóbányákból.389 1464 áprilisában Mátyás két hét különbséggel állított ki adománylevelet két pálos kolostornak, melyekben kegyes adományként sót utalt ki a szegedi sókamarából a kőszegi és a szerdahelyi remetéknek.390 Az utóbbi adományt 1511-ben II. Ulászló is megerősítette.391 Feltűnő, hogy az adomány haszonélvezői mind egymáshoz, mind a sóút dunai átkelőhelyéhez, Dunaszekcsőhöz közel találhatók. A 382 1461: DL 15 586. 383 1502: DL 88 875., vö. Bónis Gy.: Szentszéki regeszták i. m. 3943. sz. 384 1455: DL 14 949. 385 Formularium f. 39 r . 386 DAP II. 431. 387 1392: DL 7818. — A só értéke ekkor kb. 3 forint lehetett (1. a 376. sz. jegyz-et!). 388 1460: DL 36 392. 389 DAP I. 64. 390 1464. ápr. 12.: DL 15 951. és 1464. ápr. 25.: DL 15 970. — Az adomány mértéke évi 150, ill. 100 arany forint értékű só. 391 1511: DL 22 215.
