Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Olti Ágoston: A Román Béke-előkészítő Bizottság tevékenysége (1944-1946) I/29

34 ÖLTI ÁGOSTON Kérte, hogy a bizottság külön tanulmányban mutassa be a keleti veszteségeket, anélkül hogy ezekre a területekre igényt tartana. Véleménye szerint a nagyhatalmak így nem vitathatnák az ország 1919. évi nyugati határainak a jogosságát, hiszen keleten komoly veszteségek érik Romániát.22 A kormány egyetlen alkalommal sem jelentette ki hivatalosan, hogy igényt tart a keleti területekre. Ebben két dolog játszott szerepet: egyrészt a Groza-kormány fennmaradása teljes egészében a Vörös Hadsereg támogatásától függött. Másrészt, a szovjetek területi követelésekkel is zsarolták a román kormányt. 1946. június 29-én E Brovko, Moldva Szovjet Szocialista Köztársaság Legfelsőbb Tanácsának elnöke kérte Moldva egész lakosságának egy államban való egyesülését, a román bojárok és kapitalisták uralma alól való felszabadítását, s javasolta, hogy terjesszenek egy területmódosítási tervet Sztálin és a Szovjet Kommunista Párt Központi Bizottsága elé. Eszerint az egységes moldvai állam része lett volna a jelenleg Romániához tartozó moldvai Covurlui, Tecuci, Putna, Bacáu, Tutova, Fálciu, Vaslui, Roman, Neamt;, Ia§i, Baia, Boto§ani és Dorohoi megye mintegy 2,5 millió lakossal, a bukovinai Suceava, Câmpulung, RädäuCi, Storojinet, és CernáuCi megye 853 ezer lakossal, valamint az erdélyi Näsäud (Naszód) és Maramures, (Máramaros) megye 306 ezer lakossal.23 A kutatások jelenlegi szakaszában nincs tudomásunk a terv további sorsáról, sem arról, hogy a terv Moldva Köztársaság vezetőinek helyi kezdeményezésére avagy moszkvai utasításra született. A Máramaros megyében élő ukránok mindent megtettek, hogy a terület Ukrajnához (Kárpátaljához) kerüljön. 1945. január 28-án „egyesülési" nagygyűlést tartottak Máramarosszigeten, ahol az egybesereglett ukránok kikiáltották Máramaros és Szovjet-Ukrajna egyesülését, sőt az ukrán vezetők üzenetet küldtek Sztálinhoz és Szovjet-Ukrajna vezetőjéhez, Hruscsovhoz, Máramarosnak Szovjetunióba való bekebelezését kérve. Az itt élő románok Zaharcsenko marsallhoz fordultak, aki cinikusan azt javasolta: szervezzenek ők is tüntetést.24 A népesség nemzetiségi megoszlása a Tisza bal partján, a román adatok szerint Év Román % Ukrán % Egyéb % Összesen 1910 73 439 50,4 17 141 11,0 55 195 38,6 145 775 1930 93 207 57,4 19 230 11,1 43 138 31,2 161 575 1940 105 761 58,3 22 568 12,4 53 139 29,3 181 468 1941* 11 484 52,0 25 828 12,0 77 052 36,0 214 365 1945** 99 700 75,4 22 800 17,2 9 700 7,4 132 200 * A románok lélekszáma azért esett vissza, mert ebben az évben a Tisza jobb partján levő, Magyarországhoz tartozó járás adatait már nem vették számításba. A történelmi Máramaros megye Tiszától délre eső része 1920-1940 között Romániához, az északi rész 1920-1939 között Csehszlovákiához tartozott. ** 1945 februárjában a Román Nemzeti Tanács végezte a népszámlálást - azzal a valószínűsíthető céllal, hogy a román többséget kimutassa. 22 Uo. 8. 23 Constantin Hilhor: Frontiéra de est a României ín dezbaterea ConferinÇei de Pace. Dosarele istoriei, 1997. 2. sz. 33. 24 Valeriu Florin Dobrinescu: Románia §i Ungaria de la Trianon la Paris (1920-1947). Bätälia diplomaticä pentru Transilvania. Bucuresti, Editura FundaÇiei Culturale Romane, 1996. 208.