Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Olti Ágoston: A Román Béke-előkészítő Bizottság tevékenysége (1944-1946) I/29
A ROMÁN BÉKE-ELŐKÉSZÍTŐ BIZOTTSÁG TEVÉKENYSÉGE (1944-1946) 33 békedelegáció ezért úgy döntött, hogy csak azon pontokkal kapcsolatban tesz észrevételeket, amelyek nem érintik a szovjet-román viszonyt, hiszen „ha egy felsőbb szerv elé terjesztették volna a problémákat, az oroszok ezt úgy értelmezték volna, mint az ő morális elkötelezettségük iránti bizalmatlanságot".17 1944 őszén Románia külpolitikai helyzete nem adott okot derűlátásra. A román külügy csupán a háborúból történt augusztus 23-i kiugrásból kovácsolhatott politikai tőkét. Az ország minden szomszédjával területi vitában állt: Magyarországgal Erdély, Bulgáriával a Cadrilater, Jugoszláviával a Bánság, a Szovjetunióval pedig Besszarábia és Bukovina (azaz a mai Moldova Köztársaság), valamint Máramaros hovatartozása miatt. A román történetírásban eleinte az erdélyi kérdés került előtérbe, később — Nicolae Ceausescu nemzeti kommunista fordulata után — a dáko-román kontinuitás elmélet mellett a besszarábiai kérdés napirendre vétele is a nacionalizmus erősítésére szolgált. A többi területi vita historikuma egyelőre kevésbé feltárt. A béke-előkészítés során készült anyagok azonban lehetőséget adnak ezek rekonstruálására is. A keleti határ kérdése megosztotta nemcsak a bizottság tagjait, hanem a román elitet is. A bizottság több tagja az 1919. évi határok védelme mellett foglalt állást, amelyek kialakításakor —véleményük szerint — a nemzetiségi elv győzött. Ennek az álláspontnak a képviselői, a nemzetközi jog alapján, a status quo anté-hoz való visszatérést szorgalmazták, ellentétben azokkal, akik a kommunizmus küszöbén levő, a nagyhatalmak által elhagyott ország reális helyzetét tartották szem előtt.18 Az országot elfoglalta a Vörös Hadsereg, a közintézményeket egyre jobban ellenőrizték a szovjetek, így egyre kisebb lett a mozgástere a kormánynak és az ellenzéki pártoknak. Azok azonban, akik az 1919. évi határok mellett szálltak síkra és azt követelték, hogy „egy talpalatnyi földet se adjunk fel", kisebbségben voltak. A többség belátta, hogy a keleti kérdésben a kormány tehetetlen. A háború utáni külügyminiszterek is így vélekedtek a besszarábiai kérdésről. Constantin Vi§oianu a bizottság ülésén kijelentette, hogy Erdély ügye a legfontosabb. Gheorghe Tatárescu külügyminiszter19 szerint „semmi esélyünk keleti területeink visszavételére, ezért nem szabad feszegetnünk a kérdést". Hangsúlyozta, hogy Románia sorsát a nemzetközi erőviszonyok változásai alakítják.20 A március 21-i bizottsági ülésen, Edmond Ciuntu21 Besszarábia és Bukovina leválását az ország alkupozícióinak javítására szerette volna felhasználni. 1. cikkely kivételével) észrevételeket tesznek akkor is, ha az adott kérdésben előzőleg mind a négy külügyminiszter egyetértésre jutott, 3) először egy csomagtervet kell előterjeszteni, amit később alternatív javaslatok követnek majd, 4) a többi békedelegációval az engedélyezett kapcsolatokon kívül minden összeköttetést meg kell szüntetni L. Stefan Lache - Gheorghe fu^ui: Románia §i ConferinÇa de pace de la Paris din 1946. Cluj Napoca, Dacia, 1978. 242. 17 Radu Marin Mocanu: Románia ín anticamera ConferinÇei de Pace de la Paris. Documente. Bucuresti, Arhivele Nationale ale României, 1996. 366. 18 Valeriu Florin Dobrinescu - Dóri Tompea: Románia la ConferinÇele de Pace de la Paris (1919-1921, 1946-1947). Focsani, Neuron, 1996. 101. 19 Gheorghe Tatárescu (1886-1957) liberális politikus, miniszterelnök (1934-1937 és 1939-1940), a Groza-kormányban 1945-1947 között miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter. 20 AMAE, Fond: Conferinta de pace de la Paris, 94. köt., 101. 21 Edmond Ciuntu (1894-?) diplomata, a Népszövetség mellett működő román képviselet első titkára (1928-1933), moszkvai követ (1934-1938), a háború után a Külügyminisztériumban dolgozik, majd a román delegáció tagja a párizsi békekonferencián.
