Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Olti Ágoston: A Román Béke-előkészítő Bizottság tevékenysége (1944-1946) I/29
32 OLTI ÁGOSTON kilátásba. A román külügy inkább egy világméretű gazdasági rendezés részeként képzelte el a román gazdaság újraszervezését. Nincs bizonyíték arra, hogy a Petru Groza miniszterelnök által előszeretettel emlegetett vámuniót és a „határok spiritulalizálását" — még ha az Ekésfront vezetője őszintén hitt is ennek a megvalósításában —, támogatta volna a Román Kommunista Párt. Az azonban már bebizonyosodott a Groza ellenőrzésére kirendelt kommunista Emil Bodnáras/2 beszámolójából, hogy a román miniszterelnök 1947. májusi budapesti látogatását megelőzően a Román Kommunista Párt vezetői megtiltották Grozának, hogy erről a kérdésről tárgyaljon a magyarokkal.13 A gazdasági kérdéseknél szándékosan nem tárgyalom a román jóvátétel kérdését. Az 1944. szeptember 12-én aláírt fegyverszüneti egyezmény alapján, az ország hat év alatt összesen 300 millió dollár kártérítést volt köteles fizetni a Szovjetuniónak (11. cikkely). A kormány kötelezte magát arra, hogy minden onnan elhurcolt tárgyat, felszerelést, eszközt visszaszolgáltat a Szovjetuniónak (12. cikkely). A kifizetések és a fegyverszüneti egyezmény alapján a Szovjetunióba történő javak szállításának az ellenőrzése a Fegyverszüneti Egyezményt Alkalmazó Bizottság hatáskörébe tartozott. Jelenleg nem áll rendelkezésünkre elég adat, hogy a szovjet kifizetések mértékét felmérjük. William Thorpnak, az Egyesült Államok pénzügyi államtitkár-helyettesének a békekonferencián Románia gazdasági helyzetéről bemutatott jelentéséből viszont tudjuk, hogy 1944 szeptembere és 1946 júniusa között Románia által a Szovjetuniónak kifizetések és szolgáltatások értéke elérte az 1050 millió dollárt, miközben a szovjetek által rekvirált, de a kormány kimutatásában nem szereplő tárgyak értéke elérte a 425 millió dollárt, a megszálló sereg eltartási költségei pedig 325 millió dollárra rúgtak.14 A román kormány a lehetőségekhez mérten mindent megtett a fegyverszüneti egyezményben vállaltak teljesítésére, mert 1945 februárjáig, amikor már a román közigazgatás Észak-Erdélybe való visszatérését a baloldali kormány létrejöttéhez kötötték, a hivatalos szovjet álláspont az volt, hogy a kérdés szervesen összefügg a fegyverszüneti egyezmény — s főleg annak 12. cikkelye — teljesítésével.15 A szovjetek megtiltották a román diplomatáknak, hogy a szovjet-román viszonyt érintő ügyeket a békekonferencia elé vigyék.16 A román 12 Emil Bodnáras, (1904-1976) a román kommunizmus egyik legkülönösebb egyénisége. Katonatiszt, majd szovjet kém, a Szovjetunióba dezertál. Az 1930-as évek közepén tér vissza Romániába, ahol a szovjet katonai hírszerzésnek kémkedik. 1945-1947-ben a Minisztertanács titkosszolgálatának vezetője. Hatalmas befolyását a szovjet titkosszolgálatokkal való állandó kapcsolatának köszönheti, ő készít jelentéseket az RKP vezetőiről. Később hadügyminiszter és tábornok. Gheorghe Gheorghiu-Dej kormányfő halála után kiegyezik Ceausescuval, és 1969-ig fontos funkciókat tölt be a pártban és az államigazgatásban. 13 Arhivele Nationale Istorice Centrale (Román Nemzeti Történeti Központi Levéltár, Bukarest - a továbbiakban: ANIC), Fond C.C. EC.R., SecÇia relaÇii externe (RKP KB Külügyi szekció), 12/1947. dosszié, 1-19. 14 Valeriu Florin Dobrinescu: Románia §i organizarea postbelicá a lumii (1945-1947). Bucuresti, Editura Academiei RSR, 1988. 84. 15 Radu Marin Mocanu: Románia §i armistiÇiul eu naÇiunile unite. Documente. Vol. II. Bucuresti, Arhivele Nationale ale României, 1995. 139-140. 16 A román békedelegáció gazdasági bizottságának egyik feljegyzése szerint munkájuk során a következő alapelveket tartották szem előtt: 1) a szovjetekkel való megállapodás értelmében a szovjet-román kapcsolatokkal összefüggő román igényeket nem viszik a békekonferencia elé, hanem kétoldalú tárgyalásokon rendezik, 2) a békeszerződés román érdekeket sértő részeivel kapcsolatban (az
