Századok – 2007
TANULMÁNYOK - F. Romhányi Beatrix: Pálos gazdálkodás a 15-16. században II/299
306 F. ROMHÁNYI BEATRIX ban és 1465-ben bukkan fel az oklevelekben. 49 A birtok még 1470-ben is a budaszentlőrinciek kezén volt.50 A másik jellegzetesség, hogy a főkolostor olykor maga is beavatkozott az egyes kolostorok birtokügyeinek intézésébe. A budai házak kapcsán erről alább még ejtünk szót, itt a kalodvai kolostor példáját emelem ki, mely szombathelyi birtoka miatt többször vitába keveredett a környékbeli birtokosokkal. Az ügyeket rendesen a kalodvai perjel vitte, ám 1517-ben, egy megegyezés kapcsán mégis a szentlőrinci perjel kiküldöttje járt el.51 Jellemző módon ugyancsak a generális egyezett meg a bakvai kolostor jobbágyaival is azok kötelezettségeiről 1380-ban,52 valamint szabályozta a csatkai kolostor Repcén lakó jobbágyainak adóját az 1440-es évek közepén.53 A bodrogszigeti kolostor birtokának betelepítését már említettük. A birtokok értékére vonatkozóan ritkán van adat az oklevelekben. Néhány esetben a zálogösszeget ismerjük, még ritkábban előfordul a vételár is. Messzemenő következtetéseket azonban egyikből sem lehet levonni, hiszen egyrészt az elzálogosítás rendszerint becsértéken történt, másrészt a birtokok nagyságáról, hasznairól és haszonvételeiről nincsenek adataink. Az összegek legfeljebb az adományozók anyagi lehetőségeire vetnek valamelyes fényt. Városi házak A városi házak egy része a szőlőkhöz és a borkereskedelemhez kötődött, nagyobb részüket azonban haszonbérbe adták vagy még inkább javadalmas házként használták. Különösen igaz ez Buda esetében, ahol az ország legkülönbözőbb területein lévő pálos kolostorok kaptak házakat, olykor egy-egy kolostor akár többet is. Saját használatban lévő ingatlantulajdonokkal elsősorban a kisebb vidéki városokban lehet számolni, a budai házak döntő többsége — amint ezt alább látni fogjuk — inkább rendszeres pénzforrásként szolgált. Ennek formája az oklevelek tanúsága szerint négyféle lehetett. Az első, legegyszerűbb eset a bérbeadás, ez azonban felettébb ritka: Budán csak két ház esetében tűnik biztosnak, hogy erről van szó. A második egyfajta haszonbérleti szerződés, melyben a ház tulajdonosa egyszeri nagyobb összeg, továbbá évenként fizetendő bér vagy járandóság fejében adja oda a házát. Ezek a szerződések, ha egyáltalán megvannak, az ügyletet eladásnak (uenditio) nevezik, ami sokszor megtévesztette a kutatókat. Ugyanakkor az ilyen házakhoz kapcsolódó éves bér rendszerint rendkívül alacsony, ami szintén félrevezető lehet. Igaz, a házak valóságos piaci értékét ritkán tudjuk meg, de ha előáll ez a szerencsés helyzet, akkor a különbség megdöbbentő: az évente fizetendő összeg a ház értékének álta-49 1453: DL 14 709. — Fülöpp-Romhányi, B.: Die Pauliner i. m. 36. 50 1470: DL 17 062. — Maga a birtok azért is érdekes, mert két sziget is hozzátartozott, melyekről nagy mennyiségű szénát lehetett betakarítani. 51 A perjel járt el például 1484: DL 19 859.; 1501: DL 29 901.; 1511: DL 29 936. A szentlőrinci perjel kiküldöttje járt el például 1517: DL 29 958. Az ügy folytatásában ismét a kalodvai perjel tűnik fel, 1. 1517: DL 29 960. 52 DAP III. 323. 53 Vitae fratrum c. 48.
