Századok – 2007

TÖRTÉNETI IRODALOM - Honvári János: Magyarország gazdaságtörténete Trianontól a rendszerváltásig (Ism.: Romány Pál) I/266

266 TÖRTÉNETI IRODALOM sa, Ausztria belső nehézségei, és Magyarország politikai-gazdasági kapcsolatkeresési kényszere, illetve az a tény, hogy a politikai elitek tudatában minden irracionális retorikai megnyilvánulás ellenére is pontosan behatároltak voltak a politikai cselekvés lehetőségei és irányai, megakadályozta a helyzet eszkalálódását. Azzal ugyanakkor mindannyian tisztában voltak, és eszerint is cselekedtek, hogy az anschluss napirendre hozhatja az ügyet. Ilyen módon Hitler hatalomra jutásával Németország került a nyugat-magyarországi kérdés centrumába. Berlin 1938 márciusáig kerülte a nyílt állásfoglalást, de az osztrákokhoz hasonlóan alapvetően elvitathatatlannak tekintette a terület hovatartozását. Bethlen miniszterelnök is kivárásra rendezkedett be, hiszen ő a problémát annak német vonatkozásait is figyelembe véve ítélte meg. A harmincas évek vége felé létrejött új nemzetközi feltételrendszerben azonban már gondolni sem lehetett a terület kompenzációs visszaszerzésére. Burgenlandban és a nyugat-magyarországi térségben a korszak egészén át komoly rezonanciája volt a kérdésnek. A helyi politika, a közvélemény és a sajtó megpróbálta a kérdést folyamatosan napirenden tartani. A kormányzat a teljes elutasítás és a konszolidáció megakadályozásának politikájától jutott el az átmeneti tudomásulvételig. Eközben — kettős beszédet gyakorolva — nem a külhoni partnerrel, hanem saját közvéleményükkel és szélsőséges erőikkel kellett megküzdeniük. A filmesztétikából kölcsönzött „drámaiatlan vagy láthatatlan dráma" bemutatása, a „csaló" magyarok és a „hullarabló" osztrákok több felvonásos, gyakran a felszín alatt zajló összecsapásának ismertetése, illetve a történeti kutatás eddigi eredményeinek remek összefoglalása hozzájárul a két világháború közötti korszak tökéletesebb megismeréséhez. A disszertáció igazolja, hogy a nyugat-magyarországi, illetve burgenlandi probléma nem szűnt meg 1921-22-ben, hanem a tárgyalt időszakban — lappangó vagy nyílt formában — végig jelen volt a politikában, a sajtóban és a társadalomban. Persze a Burgenlandra irányuló revíziós aktivitás nem közelítette meg a többi elszakított területre irányuló figyelmet. A kötet végén a felhasznált szakirodalom lelőhelyét is közlő kiváló életrajzi melléklet mutatja be a munka főszereplőit, terjedelmes bibliográfia ad betekintést a témakör forrásanyagába, a történeti visszaemlékezésekbe és a szakirodalmi munkákba, illetve a témát alaposan illusztráló képgyűjtemény is segíti a további tájékozódást. Fiziker Róbert Honvári János MAGYARORSZÁG GAZDASÁGTÖRTÉNETE TRIANONTÓL A RENDSZERVÁLTÁSIG Aula kiadó, Budapest, 2005. 819 o. A magyar gazdaság elmúlt századi története az újrakezdések, az „átmenetek" története. Változó országhatárok és államformák, forradalmak és ellenforradalmak, tömeges migráció, tulajdonváltási diktátumok, egyszóval: hullámzó háborús állapotok jellemezték a kort, az „átmenet-gazdálkodások" szakaszait. (A Magyar Mérnök- és Építész Egylet 1943-ban Az átmenet-gazdálkodás tervszerű előkészítése címmel konferenciát rendezett és könyvet adott ki. Azonos elnevezéssel már 1916-ban hivatalt szerveztek — hasonló eredménnyel —, s az átmenet-gazdálkodási feladat még tárca nélküli minisztert is kapott a Wekerle-kormányban.) Egy ilyen időszak gazdaságtörténetének feldolgozása, a hazai és a külső folyamatok bemutatása és értékelése különös elszántságot kívánó feladat. Honvári János — korábbi hasonló munkáit, önálló és a szerkesztésében megjelent monográfiákat, tanulmányokat, egyetemi jegyzeteket követően, munkatársai támogatását élvezve — vállalta a feladat elvégzését. Jó érzékkel, hatalmas forrásanyagra támaszkodva — és feltehetően temérdek időt áldozva — történeti-közgazdasági tankönyvbe foglalta munkája eredményeit. Magyarországon nem csupán az egyetemi hallgatókat kell szolgálnia a jó, inspiráló gazdaságtörténeti tankönyvnek, elkel az a mindennapokban, a közgondolkodás alakításában is, például azzal, hogy a magyar nemzetgazdaság elmaradását tudományos alapon, hosszú történeti folyamatokból, széles nemzetközi összefüggésekből vezesse le. Két ismert, emigráns magyar értelmiségi véleményét indokolt itt felidézni. A második világháború éveinek „mértékadó" pesti ítélkezőiről így emlékezett a Brazíliában élő Dessewffy