Századok – 2007
TÖRTÉNETI IRODALOM - Honvári János: Magyarország gazdaságtörténete Trianontól a rendszerváltásig (Ism.: Romány Pál) I/266
TÖRTÉNETI IRODALOM 267 Gyula gróf: „A kávéházi asztalok botcsinálta hadvezérei naponként mérlegelték a hadihelyzetet, anélkül, hogy fogalmuk lett volna az amerikai hadiipar teljesítőképességéről, az angolok szívós kitartásáról, vagy az orosz nép hazáját védeni akaró elszántságáról. Döbbenetesen hiányzott nálunk a földrajzi ismeret, a világ gazdasági erejének felmérése, vagyis a szélesebb nemzetközi látókör." (Dessewffy Gyula: Tanúvallomás. New Jersey, Universe Publishing Company, 1986. 49. o. -Hazai kiadás: Szerk. Boross Imre. Budapest, Agroinform, 1997.) A NSzK-ban élő Borbándi Gyula 1981-ben adott alapos bírálatot a húszas évek „nem-európai", a gazdaságra is kedvezőtlen hatást gyakoroló, sajnálatos magyarországi közállapotokról és arról a közgondolkodásról, amely „nem a Monarchia erényeit és vívmányait vette át és őrizte meg, hanem hibáit és vétkeit, tehát a rendi gondolkodást, a rang-és címkórságot, a társadalmi egyenlőtlenséget. Ezt restaurálta. A monarchiában még többé-kevésbé érvényesülő demokratikus elveket és módszereket pedig [...] messzemenően visszaszorította." (Borbándi Gyula: A Horthy-rendszer anatómiája. Új Látóhatár 1981. 2. sz. In: Párbeszéd Magyarországgal. Szerk.: Pomogáts Béla. Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1991. 28. o.) Azaz: a Monarchiából, sőt még a jóval korábbi időkből megörökölt gazdasági-társadalmi elmaradásainkat az első világháborút lezáró békerendszer több vonatkozásban is súlyosbította, s ezeket részben magunk is „konzerváltuk", rontottuk. A Horthy-rendszer — folytatja Borbándi — „a lakosságban azt az illúziót táplálta, hogy a csonka ország megmaradt rendező és irányító tényezőnek a közép-délkelet-európai térségben". A szupremácia illúziójának dédelgetőit vélhetően nem zavarta „az alaki parlamentarizmussal enyhített tekintélyuralom" (Borbándi 29-30. o.), a félfeudális gazdasági rendszer, az agrárnépesség 50%-os aránya, az ezer holdnál nagyobb birtokkategóriába tartozó 4,6 millió kat. hold uralma sem. Az ipari fejlettség és az írni-olvasni tudás tekintetében Magyarország szintén elmaradt Nyugat-Európa sikeres államaitól. Örülni lehet annak, ha a történettudomány és a történetírás sokszínű világába egy-egy gazdaságtörténeti munka is „beoson". Honvári János kötete e terepen szinte hiánypótlónak tekinthető. Ugyanakkor izgalmas és vitára ösztönöz, hiszen megélt utunkról, ismerős útitársainkról szól. A szerzői több kiadást megért korábbi munkáit, tankönyveit, grafikonokkal, adatokkal, levéltári és egyéb dokumentumokkal is „színesítette." Legújabb könyve is folytatja a jó hagyományokat, időhorizontja pedig szinte napjainkig ível. Terjedelme tekintélyes, jóllehet a tartalom olykor némi hiányérzet is hagy az olvasóban. így például kissé elnagyolt a nemzetközi gazdasági szervezetek, szakmai szövetségek szerepének, gazdasági életünkre gyakorolt hatásának a bemutatása. A Világbankon kívül — amiről képet kapunk — az ENSZ és szakosított szervezeteinek (UNIDO, FAO vagy az OECD stb.) bemutatása is fontos lett volna. A mű 819 oldalán 12 fejezet osztozik. A könyvben viszonylag kevés a lábjegyzet és a forráshivatkozás — ezeket a kötetben elhelyezett CD-ROM egészíti ki —, a szakirodalom listája viszont 24 oldalt tölt meg. Az egyes fejezetek terjedelme a tárgyalt időszakok, témák hosszához, fontosságához igazodik. A leghosszabb A Kádár-rendszer gazdaságpolitikája 1956-1968 között c. fejezet, a legrövidebb — érthetően — a Rendszerváltás Magyarországon c. záró fejezet. Önálló fejezetet kapott az „új szakasz" gazdaságpolitikája, a KGST, valamint az új gazdasági mechanizmus bevezetése is. A könyv végén található Időrend 26 oldalas krónikája 1920 áprilisától az 1990-es választásokig terjed. Honvári János könyvében legalább három, egymástól élesen megkülönböztethető gazdálkodási, igazgatási rendet, korszakot lehet sorra venni. Az első (1920-1944) valójában folytatás -megváltozott határok között, de régi szerkezetben. Miképpen Bécs már nem a 600 ezer km2 összterületű Monarchia székvárosa, hanem csupán a 84 ezer km2 -nyi Osztrák Köztársaságé, hasonlóképpen a Magyar Királyság sem a 63 vármegye országa, hiszen területe, amely — a horvát és dalmát térséggel együtt 325 ezer km2 volt a 19. században — 93 ezer km 2 -re csökkent. A második korszak ismét egy világháború után született. Világszerte ismét módosultak az országhatárok. A politikai, a társadalmi és a tudományos, valójában a gazdasági változások pedig — minden korábbit meghaladó mértékben — átalakították az országok belső berendezkedését. Magyarországon megkésett, ezért különösen radikális földreform megy végbe. Az ország 1946-tól ismét köztársaság. A békének azonban új társadalmi és politikai békétlenség az ára: az állami politika szintjére emelkedik a „föntről" vezérelt osztályharc s a harmincas évek irodalmi világából a való életbe lép át a „kulákkérdés". Megjelenik a hidegháború réme és terhe sok országban. A gazdasági, politikai és katonai szövetségek egymás ellen lépnek fel. Köztes-Európában is nyugtalan, zavaros évek következnek. Új átalakulás, sőt fordulat kezdődik a század utolsó harmadában. Az előkészületek a működő gazdasági és szervezeti rend kritikai elemzésével már 1964 nyarán, az MSZMP egyik válasz-
