Századok – 2007

FIGYELŐ - Henri de Montety: 2005: mérföldkő a francia történetírásban? (Fordította: Ablonczy Balázs) I/239

FIGYELŐ 247 Karikai, Yanaon, Chandernagor és Mahé): „Ezt a kvintettet csak az indiai függetlenség idején »veszítjük el«".47 És az irónia határozza meg az angolszász hatalom kibontakozásának leírását is: „feledjük balszerencsénket [...] Hagyjuk, hogy elringasson bennünket a ragyogó angolszász dallamok parttalan zsongása: ezek most a szövetségeseink; az angol nyelvi dinamizmusát kiterjeszti a világ egészére; bizonyos tekintetben sokat köszönhet a párizsi béke területi kikötéseinek, amelyek olyan kegyetlenek voltak számunkra, úgy sértették az önbecsülésünket és a francia nép büszkeségét".48 Vajon a dátum vagy a történész írja a tanulmányt? Míg Emmanuel Le Roy Ladurie legalább rendelkezik néhány érvvel, hogy mosolyogva beszéljen 1763-ról, mint az „angolszász dallamok"49 hatalmának születéséről, kollégája, Jean-Pierre Rioux kínban van, hogy bármilyen jelentőséget is találjon 1856 számára.. Humor és kultúra - Jean-Pierre Rioux a krími háború végéről (1856)50 Az 1856-os kegyelmi év véget vet a krími háborúnak. Ki törődik vele? Ez az ami foglalkoztatja Jean-Pierre Rioux-t. Mi a teendő hasonló helyzetben? A történész kiteríti Párizs térképét: rue Malakoff, boulevard de Sébastopol, avenue MacMahon.» ez így inkább egy párizsi forgalmi dugóra emlékeztet. „Ez azt is mutatja, hogy ha ez az esemény kitörlődött a kollektív emlékezetből, azért az iskola nem felelős. És a történészek sem, akik nem sokat tettek azért, hogy megmentsék ezt a múló dicsőséget. A történetírás mai mesterei ravaszabbak, mást, ízesebbet mondanak 1856-ról: ekkor látja meg a napvilágot a Bovaryné, Hugótól a Szemlélődések, Larousse szótára, ebben az esztendőben hallatott magáról Auguste Comte, Claude Bemard és Alexis de Tocqueville, s Courbet, a Meg Nem Értett az avenue de Montaigne-en álló fabarakkban bemutatta A festő műtermé-t és az Ornans-i temetés-t. Ki panaszkodna a Krím miatt? Ki akarja visszavenni Malakovot a nemzeti emlékezet számára? Úgy tűnik, sic transit..."61 A nemzeti kronológia ellen intézett támadás, amely a kultúrát állította előtérbe, szórakoztató és hasznos, de vajon helyénvaló volt-e? Vajon használt volna-e hasonló szavakat Jean-Pierre Rioux 1856 helyett 1789-re? Ki merte volna-e jelenteni rezzenetlen arccal, hogy a „történetírás mai mesterei" jól teszik, ha nem vesznek tudomást a labdaházi esküről, ellenben megemlékeznek a Leszámítoló Bank csődjéről, Fontbrune abbé madridi utazásáról és James Fenimore Cooper születéséről, s befejezte-e volna cikkét ezzel a megállapítással: „ki akarja visszavenni a Bastille-t a nemzeti emlékezet számára? Úgy tűnik, sic transit...". ___ 48 Uo. 266-267. 49 Le Roy Ladurie itt és fentebb az „anglosaxophone" összetételt alkalmazza, ami lefordíthatatlan szójáték: az anglo-saxon „angolszász" és a saxophone „szaxofon" szavak összeillesztéséből született, egészében pedig az angol nyelvű világra utal. 50 Rioux:

i. m. 399-403. Jean-Pierre Rioux tiszteletbeli főtanfelügyelő. Számos jelenkor-történeti és a 20. század politikatörténetét taglaló művet írt, és hozzájárult a kultúrtörténet (histoire culturelle) koncepciójának kidolgozásához. Pl. Pour une histoire culturelle. [A kultúrtörténetért.] Sous la dir. de Jean-Pierre Rioux, Jean-François Sirinelli. Paris, Seuil, 1997. 51 Rioux: i. m. 403.