Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - H. Haraszti Eva: Brit diplomaták jelentései Magyarországról 1953-1954-ben I/203

BRIT DIPLOMATÁK JELENTÉSEI MAGYARORSZÁGRÓL 1953-1954-BEN 227 csit odébb 20 vagy 30, a szokásos csíkos zubbonyt és nadrágot viselő elítélt dolgozott a lakásnak vagy irodának készülő épületen. Annak ellenére, hogy majdnem másfél órán át autóztunk Komlón és környékén, ez volt az egyetlen felismerhető rabcsoport, amellyel találkoztunk. Úgy tudni, hogy a legutóbbi időkig sokkal többen dolgoztak itt, de lehetetlen megállapítani, hogy a föld alatt dolgoznak, amnesztiával szabadultak vagy csak más munkára irányították át őket. Minthogy Komló utcáin legalább hat őrt láttunk, nehéz elhinni, hogy a látott néhány fogoly őrzésére ilyen aránytalanul sokat kellene költeni, hacsak nem gondolják úgy a magyar hatóságok, hogy hasznos, ha állandóan emlékeztetnek a fegyelmezetlenségért járó büntetésre. 13. A völgy fölött és mindkét oldalán hasonló lakótömbök épülnek, mint amilyeneket Sztálinvárosban láttunk. Sztálinváros azonban valóságos paradicsom Komlóhoz képest. Itt számos épületbe már azelőtt beköltöztek, hogy a tető vagy, sőt az ajtók elkészültek volna. Jobban kiütközik az anyaghiány is, mivel mindenütt az építkezés ésszerűtlenségét és a határidők csúszását lehet érezni. Néhány épületben például csak a tényleges lakóhelyiségekbe szerelték be az ablakokat, a folyosói és a lépcsőházi ablakoknak csak a helyét hagyták meg a falban. Az épületeket nem vizsgáltak meg belülről, ezért nem tudjuk megerősíteni azt a hírt, hogy az első blokkházakba még kéménylyukat sem építettek, amely elvezetné a kályhafüstöt. Általános megfigyeléseink alapján azonban ezt nem zárnám ki! Közvetlenül az épületek mellett, bár helyenként van keskeny betonút, a kitermelt földhalmok és az építőanyagok megdöbbentő összevisszasága fogad, melyben a tengelyig süllyedő teherautók és lovas kocsik gyakran feltartják itt az építkezés forgalmát. A minden építkezési területre kiterjedő vizsgálatunk nem tökéletes ugyan, de úgy tűnt, az itt foglalkoztatott építőmunkások legalább egynegyedét a katonai munkászászlóaljak adják, melyek egyenruhát viselő tagjai betanított munkát végeznek. A többi munkás többségében fiatal volt, és az általam látott építőmunkások átlagéletkorát legfeljebb 21-22 évre tenném. 14. Úgy egy órányi komlói tartózkodás után tudatosodott bennem, hogy hiányérzetem van, s hirtelen rájöttem, hogy egyáltalán nem láttam szenet. A várost az új építő-berendezések fizikai jelenléte és a körülöttük zajló tevékenység uralja, de semmi jele nem volt annak, ami ennek az egésznek az értelmét adja. Nem láttunk senkit, akiről lerítt volna, hogy bányász, bár ez magyarázható azzal, hogy az aknák közelében fürdő- és öltözőhelyiségek vannak. Láttunk öt szállítóaknát és egy kötélpályát, amelyik két aknát a völgy közepén lévő nagy új szénosztályozóval köt össze. Láttunk egy salakdombot, de ezt természetesen csak a tárnák megnyitásakor kitermelt anyagból képezték. A völgy közepén láttunk egy sor kitérővágányt — ezek a Pécs felé vezető egyvágányú vasútvonalat egészítik ki —, közülük több a szénosztályozóhoz vezet, de úgy tűnt, e vágányokat csak az építőanyag szállítására használják. Nyoma sem volt a szénszállító teherautó-konvojnak, ami általában eszünkbe jut a nagy arányú szénbányászatról, és nem működött a kötélpálya sem. Még furcsább volt, hogy láttunk egy teherautót, amely szenet vitt az egyik bányaaknához. Komlóra szenet! Minél tovább időztünk Komlón, annál inkább gyötört a vágy, hogy végre szenet lássunk, és bár sötétedésig autóztunk Komló körül egyre szélesebb sugarú körben,