Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - H. Haraszti Eva: Brit diplomaták jelentései Magyarországról 1953-1954-ben I/203

222 H. HARASZTI ÉVA budapestiek. A főváros lakói, bár az ellenőrzés középpontjában állnak, kevés orosszal találkoznak, viszont hozzá vannak szokva a diplomatákhoz, s mesterei annak, hogy egy gyors mosollyal vagy tréfával érzékeltessék igazi véleményüket. Debrecenben az elszigeteltség és a kaszárnya-hangulat — amibe talán némi protestáns tartózkodás is vegyül — többnyire azt eredményezte, hogy mosolytalanul bámultak ránk vagy félénk segítőkészséget mutattak irányunkban. A fogadóportás azonban, amikor egyedül maradtunk, gyorsan visszatért a régi „Kézét csókolom" [sic!] üdvözléshez, a főpincér pedig, mint valami száműzött, szomorúan súgta meg, hogy ő is budapesti, és a valaha nagyhírű, ma már nem létező Gundel cég küldte Debrecenbe. Kedvességre való törekvésük abban is megmutatkozott, hogy kérés nélkül is az emlékeikben élő „angol reggeli"-nek megfelelő nagy adagot szolgáltak fel, habár a kávét egy csorba teáskannában hozták ki. 10. A debreceni biztonsági hatóságok a magyar viszonyokhoz képest különleges éberséget mutattak, mikor az esti sétára induló kereskedelmi titkár nyomába szegődtek, majd amikor a leggyermetegebb módon követték kocsinkat a Hortobágyon keresztül egészen Heves megyéig. 11. A Hortobágynak azon a részén, ahol a diplomaták is átutazhatnak, nem láttuk a kitelepítettek barakkszerű táborait, de ezek minden jelentés szerint az úttól távol vannak. A számottevő új mezőgazdasági épületek száma ellenben jóval nagyobb volt, mint vártam, bár a földet itt kétségkívül sokkal jobban kell öntözni, hogy a mezőgazdasági művelésben hasznot hozzon. 12. Eger felé közeledve mindennek az ellentétét tapasztaljuk — kevesebb a jelmondat, kevés a katona, több a vidámság. A régi város templomaival, minaretjével, zsinagógájával és a városon uralkodó székesegyházával, amelynek freskóit 1950-ben restaurálták, úgy tűnt, kevésbé viseli magán a kommunizmus keze nyomát. Az üzletekben nem volt árubőség, és a segéd szomorúan csóválta a fejét, mikor az „Egri Bikavér" nevű híres vörösbort kértem (Budapesten is csak ritkán kapni, mert a legtöbb exportra megy), de a kopottság nem volt oly feltűnő, a külváros pedig egészen csinos és rendezett. A debreceni hatóságokkal ellentétben, az itteni rendőrlány, aki korábban útbaigazított bennünket a régi vár felé, megállított bennünket, amikor kihajtottunk a városból és megkérdezte, mit jelent a rendszámtáblánk, mintha úgy érezte volna, hogy fel kell jegyeznie. Amikor elmagyaráztuk, továbbra is feltartotta a forgalmat és mosolyogva kért minket, ne mulasszuk el megnézni a múzeumot, ahol a régi csaták érdekes emlékeit láthatjuk. 13. Ilyen rövid úton a benyomások szükségképpen felületesek, és azok számára, akik nem ismerték a háború előtti Magyarországot, a kommunizmus hatásáról levont határozott következtetések kétszeresen is azok. Az átlagember részéről továbbra sem érezhető semmiféle ellenségesség, de helyenként az elszigeteltség érzése máris nyilvánvalóan erős. Budapest viszonylagos polgári hangulata és a falusi élet egyszerűsége között nagyon erős a kontraszt, és ilyen háttér előtt a munkás-paraszt szövetségről szóló kommunista beszédmód egyáltalán nem meggyőző. Az egyszerű utazó csak nagyon ritkán, szinte csak a traktor állomások és a kevésbé békés célú épületek létrehozása láttán kaphat képet a kommunizmus energiáiról és vívmányairól.