Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - H. Haraszti Eva: Brit diplomaták jelentései Magyarországról 1953-1954-ben I/203

BRIT DIPLOMATÁK JELENTÉSEI MAGYARORSZÁGRÓL 1953-1954-BEN 205 koztatóit tartalmazták.3 E lapokon főleg a politikai és gazdasági problémákat ismertető jelentések bemutatására szorítkozunk. 1953. január 31-én, tehát néhány héttel Sztálin halála előtt, Robin Hankey budapesti brit követ rövid sürgönyt küldött a Foreign Office-nak, amelyben az AVH vezetőjének, Péter Gábor altábornagynak tíz nappal korábbi, feltehetőleg „orosz parancsra" elrendelt letartóztatásáról tudósított.4 A diplomata Péter utódját, Piros Lászlót (akit először tévesen Piroskának nevez) mint kevésbé szélsőséges kommunistát írja le, aki keresztény családból való és kevésbé forra­dalmár alkat, mint szélsőséges elődje, akinek apja rabbi volt. Ugyanakkor Pi­rost is könyörtelen kádernek, a szovjet kívánságok hű kiszolgálójának tartja. A távirat végül kitér arra, hogy a követség munkatársai szerint az ÁVH-ban vég­rehajtott tisztogatás csak az első lépés a rendszer megváltoztatásában. Hankey hasonlóan érdekes táviratot küldött 1953. április 22-én a kistarcsai és recski koncentrációs táborok rabjai egy részének szabadon bocsátásáról. Érte­sülései szerint a több száz fogva tartott 2-3 évig volt internálva formális bírósági ítélet nélkül. A szabaduláskor valamennyiüknek titoktartási esküt kellett tennie. Hankey nyomatékosan felhívta a Foreign Office figyelmét arra, hogy ne hozzák nyilvánosságra a hírt: „A magyar kormánynak bizonyára oka van a titkolózásra, és a magunk részéről nem kívánjuk megnehezíteni a szabadítás folyamatát."5 Hankey az 1953. április 4-i katonai parádén beszélgetést kezdeményezett Sik Endrével a Külügyminisztérium Politikai Főosztályának vezetőjével. A be­szélgetést a Foreign Office Északi Osztályának egyik munkatársa a moszkvai brit nagykövet, Sir Alvary Gascoigne Molotowal folytatott megbeszéléséhez ha­sonlította. Mint írta: „A budapesti politikai klíma láthatóan javulással kecsegtet, de azt még nem tudni, vajon követik-e ezt tettek is. A magyar vezetők valószínű­leg még kisebb dolgokban sem fognak együttműködni, hacsak nem kapnak kife­jezett engedélyt Moszkvától."6 Hankey beszélgetése egyébként eredményes volt. Sik elmondta neki, hogy a magyar kormány nap mint nap olyan jeleket kap, ame­lyek arra vallanak, hogy Moszkvában enyhül a politikai helyzet. Hankey felaján­lotta, hogy felkeresi Sikot a minisztériumban, ahol részletesebben is megtárgyal­nák, miként lehetne megjavítani az angol-magyar kapcsolatokat. „Hangosan fo­gunk gondolkodni" — válaszolta Sik, aki örömmel fogadta Hankey-t a külügymi­nisztériumban április 10-én. Sik ezúttal is megerősítette, hogy számos jel — nem utasítás — érkezik Moszkvából, amelyek szerint fontos és kedvező változások re­mélhetőek. Hankey eleinte kisebb ügyekben tett praktikus javaslatokkal kívánta megalapozni a javulást, s biztosította Sikot, hogy ők mindig elérhetőek lesznek. A megoldandó kérdések közé sorolta a vízumügyeket, a brit tulajdonok védelmét, a brit követség magyar személyzete egy részének zaklatását, illetve letartóztatá­sát, valamint a Sanders-ügyet. Hankey jelentésében megállapította, hogy Sikkal 3 Hankey bizalmas jelentése Hohlernek (1953. május 1.). TNA, FO, 371/106329/NH 1961/2.; Labouchère jelentése Salisbury márki külügyminiszternek (1953. augusztus 21.). TNA FO, 371/106331/ NH 1963/1.; Simpson bizalmas jelentése a Külügyminisztérium Északi Osztályának (1953. október 30.). TNA, FO, 371/106316/NH 1732/1. 4 TNA, FO, 371/106264/NH 1018/10. (34. sz. távirat.) 5 TNA, FO, 371/106264/NH 1018/37. (141. sz. távirat.) 6 Walter Crowhurst Hacon megjegyzése Hankey Hohlerhez írott, április 10-i magánlevelén (1953. április 16.). TNA, FO, 371/106274/NH 1051/4.

Next

/
Thumbnails
Contents