Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - Thomas Sakmyster: Goldberger Sándor / J. Peters és az amerikai kommunista mozgalom I/185

200 THOMAS SAKMYSTER dig a pillanatig meglehetősen szorosan és harmonikusan dolgozott vele együtt. Hasonlóképpen látszólag minden fenntartás nélkül fogadta el a Komintern 1935. évi népfront-felhívását, holott ez a döntés teljes mértékben aláásta az ő éppen akkor megjelent fontos röpiratának értelmét. Valóban azonnal és írásban dicséretesnek mondta a népfront eszméjét, amikor társaival énekelni kezdte a pamfletjében szereplő America Sings for Victory dalait. Minthogy hosszú éveket töltött emigrációban, érdemes megvizsgálni, milyen mértékig őrizte meg Péter magyar identitását. Ahogy 1949-ben visszatért Magyarországra, s további hátralévő életében majdnem biztos, hogy magyarnak mondta magát. Hiszen — 1918 előtt és 1949 után — összesen 65 évet élt Magyarországon. Azonfelül addig is, amíg az Egyesült Államokban tartózkodott, gyakran beszélt és írt magyarul, gyakran evett magyar vendéglőkben, s behatóan érdeklődött az otthoni politikai viszonyok iránt. Más oldalról azonban az is igaz, hogy nem mutatott különösebb érdeklődést a magyar irodalom, a magyar zene és a magyar kultúra más eredményei iránt. Láthatóan 1945 után sem szándékozott visszatérni Magyarországra, egészen addig, amíg az események rá nem kényszerítették erre. Az is elképzelhető, hogy tetszett is neki az amerikai élet, bár ezt bizonyosan nehezen ismerte volna el, miközben gyakran kellett menekülnie a rá vadászó FBI elől. Igaz, hogy sokat becsmérelte az amerikai intézményeket és az amerikai demokráciát, s a legszörnyűbb és legborúlátóbb kifejezésekkel ábrázolta a munkások életét - noha ő maga nem munkás volt, hanem kommunista funkcionárius. 1937-től kezdődően volt saját autója, s gyakran autózott a keleti partvidéken. Gyakran vonatozott szerte az országban, gyakran fordult meg New York éttermeiben, s pihent a tengerparton — ahol néha Gerhard Eislerrel, a Komintern képviselőjével lakott együtt — vagy bátyja egyik nyaralójában. 0 maga amerikai élettársával szerény bérlakásokban lakott, de gyakran keresték fel amerikai barátaikat, köztük valóban gazdagokat is. Gyakran volt például Connecticutban barátjának, John Abtnek a vendége, akivel sokat kártyázott és közben más vendégekkel is találkozott. Tudjuk, hogy Abt pihenőhelyének ő adta az „Október-hegy" nevet.63 Bizonyára gúnyosan szemlélte volna azt a pozitív Amerika-képet, amit Kertész Mihály vagy más hollywoodi amerikai magyar zsidó bevándorló alakított ki, de tudat alatt talán mégis arra a következtetésre jutott, hogy Amerika a lehetőségek hazája. Hiszen melyik másik országban történhetett volna meg, hogy egy illegálisan ott tartózkodó, ráadásul kommunista idegen, aki a kormányzat megdöntésének szentelte életét, ilyen sokáig relatív biztonságban élt volna és élvezhette a középosztályi élet javait. S végül egy kérdés Péter zsidó identitásával kapcsolatban. A 20-as és 30-as évek béli elvtársai közül sokan tudtak zsidó származásáról. Az FBI-t informálók szinte kivétel nélkül „magyar zsidónak" nevezték. Ezen túlmenően a sajtó is gyakran emlegette zsidóként 1948-49-ben, kijátszva a széles körben elterjedt antiszemita sztereotípiákat, amely a kommunizmust a zsidósághoz kapcsolta. Mint már korábban említettük, pályafutása során aggályosan kerülte, 63 John J. Abt: Advocate and Activist. Memoirs of an American Communist Lawyer. [Védőügyvéd és aktivista. Egy amerikai kommunista ügyvéd emlékei.] University of Illinois Press, Urbana, 1993. 178.