Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - Thomas Sakmyster: Goldberger Sándor / J. Peters és az amerikai kommunista mozgalom I/185

GOLDBERGER SÁNDOR ÉS AZ AMERIKAI KOMMUNISTA MOZGALOM 201 hogy zsidónak tekintsék, s hogy a zsidó ügyek iránt sem tanúsított különösebb figyelmet. Az Isaac Deutscher alkotta szóval „nem-zsidó zsidó" volt.64 Ha egyenesen rákérdeznek zsidó származására, valószínűleg azt mondta volna, amit Kun Béla felelt a hasonló kérdésre: „Apám zsidó volt, de én már nem vagyok az, mert szocialista és kommunista lettem".65 Meg kell jegyezni, hogy a két világháború közötti időkben a magyar zsidóság óriási többségének (akár az otthon, akár a külföldön élőkre gondolunk), semmi köze nem volt a hitehagyott és politikailag radikális zsidósághoz, amelynek Goldberger Sándor egyik tipikus képviselője volt. A korszak zsidó származású emigránsai — gondolunk pl. Reiner Frigyesre, Teller Edére, Kertész Mihályra és sokan másokra — igen jelentős teljesítményekkel gazdagították a tudomány, a művészet világát, illetve hozzájárultak a szórakoztatóipar sikereihez. Ezek az emberek nem tudtak semmit az olyan kommunistákról, mint Goldberger és minden bizonnyal idegennek és visszataszítónak tartották volna azok ideológiáját és tevékenységét. Ami igaz volt a Kun Bélához köthető Tanácsköztársaság idején, igaz maradt a következő évtizedekben is: bár a magyar zsidók aránytalanul nagy szerepet játszottak a kommunista mozgalomban, a nagy magyar zsidó közösségnek csak vékony rétege rokonszenvezett a kommunista eszmékkel. Amikor Kun Béla hatalma 1919 nyarán összeomlott, a Tanácsköztársaság vezetői külföldre menekültek. A legtöbbjük Moszkvában kötött ki és a nemzetközi kommunista mozgalmat szolgálta. Ezért voltak annyira jól láthatók a magyarok a Komintern tisztjei és ügynökei sorában, akár Moszkvában, akár a világ más, kommunista szempontból aktív helyein, mint Berlin, Bécs vagy New York.66 Ami még említésre érdemes, hogy ezeket a magyar emigránsokat, akik majdnem mind „nem-zsidó zsidók" voltak, gyakran szemelték ki kémtevékenységben vagy más titkos ügyekben való részvételre, sőt voltak, akik maguk ajánlották fel szolgálatukat.67 A történész ekképpen egy paradoxonnal kerül szembe. Bár a magyar zsidóság túlnyomó többsége a 20-as és 30-as években sem nem érdeklődött a marxizmus iránt, sem nem rendelkezett kommunista kapcsolatokkal, a „nem-zsidó zsidók" kisebbsége, akik a nemzetközi kommunista mozgalmat szolgálták, nagyon is prominens személyiségei voltak a Kominternnek és jelentős szerepet játszottak a propagandában, a kémtevékenységben és az illegális munkában. Mivel magyarázhatjuk, hogy a kommunizmus ilyen nagy hatással volt ezekre a magyar zsidókra? Miért voltak különösen hatékonyak a hírszerzésben és a propaganda munkában?68 64 Isaac Deutscher: The Non-Jewish Jew and Other Essays [A nem-zsidó zsidó és más esszék]. Oxford University Press, London, 1968. 65 Ezra Mendelsohn: The Jews of East Central Europe between the World Wars [A kelet-közép-európai zsidóság a két világháború között]. Indiana University Press, Bloomington, 1983, 95. 66 Sakmyster: A Hungarian in the Comintern, 57-58. 67 A prominens példák közé tartozik Pogány József (John Pepper), Alpári Gyula és Dobos László (Louis Gibarti). 68 A probléma provokatív vitájához ld.

István Deák: Jews and Communism: The Hungarian Case [A zsidók és a kommunizmus. A magyar példa]. In: Dark Times, Dire Decisions, Jews and Communism [Sötét idők, szörnyű döntések. A zsidók és a kommunizmus]. Oxford University Press, New York, 2004. 38-61. Ld. továbbá Jerry Z. Miller: Communism, Anti-Semitism, & the Jews [Kommunizmus, antiszemitizmus és a zsidók]. Commentary 86, No. 2. (August, 1988), 28-39. és Győri Szabó Róbert: A kommunista párt és a zsidóság Magyarországon. Windsor Kiadó, Budapest, 1997. 11-52.