Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - Thomas Sakmyster: Goldberger Sándor / J. Peters és az amerikai kommunista mozgalom I/185

GOLDBERGER SÁNDOR ÉS AZ AMERIKAI KOMMUNISTA MOZGALOM 193 rumon Péter őszintén beszélt illegális munkájáról. Ez 1934 januárjában történt, amikor az AKP Központi Bizottsága előtt tett jelentést.34

Péter a jelenlévőket először figyelmeztette, hogy olyan ügyet fog érinteni, amely természeténél fogva „nem szivároghat ki a teremből". Aztán ismertette, milyen intézkedéséket kell tenni ahhoz, hogy a párt „túlélje a legvéresebb terrort, a legtörvénytelenebb helyzeteket". A javasolt lépések között szerepelt az amerikai haderőbe való beszivárgás: „a katonák, ha vezetjük őket, készek minket követni és harcolni, s ezért meg is kell kapniuk az irányítást". „Ragyogó eredményeket" jósolt, de figyelmeztetett, hogy ez a munka „abszolút illegális" és soha nem szabad, hogy közvetlenül a párthoz köthessék. Péter más, 30-as évekbeli feladatai közé tartozott a Komintern tisztségviselőkkel való titkos kommunikációs rendszer karbantartása, olyan módszerek kidolgozása, amelyek lehetővé tették a földalatti kommunista tevékenység folytatását abban az esetben is, ha a kormány megakadályozta volna a párt működését.35 A „marxista tanulmányi csoportok" voltak hivatva az értelmiséget és a kormányzati dolgozókat a párt körébe vonni, máskülönben törvényes, az illegális tevékenység elleplezésére szolgáló üzleteket kitalálni (beleértve pl. utazási irodák, építészeti stúdiók és ügyvédi irodák működtetését) és olyan valódi dokumentumokat is meg kellett szerezniük, amelyeket fel tudtak használni hamis útlevelek és más úti okmányok elkészítéséhez.36

Jónéhány, a Komintern által pártfogolt nemzetközi terv koordinálása is Péterhez tartozott, így a tagtoborzás az Abraham Lincolnról elnevezetett, a spanyol polgárháborúban közreműködő brigádba, a trockizmus elleni küzdelem tervei stb. Mindezek megvalósításához Péternek viszonylag nagyszámú, megbízható ügynökre és szimpatizánsra volt szüksége. Az általa foglalkoztatottak között voltak párttagok, akiket különösen alkalmasnak tartott az illegális munkára, de sok volt köztük a titkos párttag és a szimpatizáns is. Eltérően a Szovjetunió Amerikában működő ügynökeitől és sok amerikai kommunistától, Péter a társaságot kedvelő személyiségével és bizonyos európai „sármmal" a maga oldalára tudta állítani az embereket. Nem volt értelmiségi, nem is akart annak mutatkozni, s ez nem is növelte volna hitelét a Kommunista Pártban. De valóban elég iskolázott volt, szorgalmasan olvasta a The New York Timest és más befolyásos amerikai lapokat és így könnyen tudott beszélgetni még magasan képzett amerikaiakkal is, akiknek bizalmát sikerült is elnyernie. Ennek nyomán hozzáértőnek bizonyult művészek, értelmiségiek, ügyvédek meggyőzésében, nemcsak a párttagságot illetően, de az illegális feladatokban is. Értett a művé-34 A Központi Bizottság 18. plénuma, 1934. január 16-17. USAKPL, 515/1/3427. 35 Peters helyi és állami egységekkel dolgozott együtt, biztonságos házakat szereztek, postafiókokat, titkos kommunikációs kódokat készített, szükséghelyzetben használható nyomdákat és más, az illegális munkához fontos kellékeket szerzett. A marylandi műveletekre tett kísérletével kapcsolatban, amelynek keretében helyi ellenállással is találkozott, Id. Vernon L. Pedersen: The Communist Party in Maryland, 1919-1957 [A Kommunista Párt Marylandben]. University of Illinois, Urbana, 2001. 72; Észak-Karolinával kapcsolatban Id. Paul Crouch tanúvallomását, RGASzPI, 11. tekercs, 3124-3133. 36 1939-ben Whittaker Chambers (aki mint „Karl" írta alá a nevét, s Peterset „Sandor"-ként szólította) írt egy cikket, amelyben sok részletet elárult Petersnek a hamis útlevelekkel kapcsolatos találékonyságáról. Ld. publikálatlan esszéjét: The Faking of Americans [A hamisított amerikaiak]. Herbert Solow Papers, Hoover Institution on War, Revolution, and Peace, Stanford University.