Századok – 2007
TANULMÁNYOK - L. Balogh Béni: Az Antonescu-rezsim békeelképzelései 1940-1944 között I/3
AZ ANTONESCU-REZSIM BÉKEELKÉPZELÉSEI 1940-1944 KÖZÖTT 17 rópai háború „villámgyorsan" véget érhet, így még 1941 folyamán létrejöhet az „új európai rend". Pop arra figyelmeztetett, hogy nem szabad, hogy az eljövendő események váratlanul érjék Romániát, ezért mindent időben meg kell tenni, hogy az új európai rendet a román nemzeti érdekek figyelembevételével alkossák meg. Egy sor intézkedést javasolt, amelyek lényege dinamikus, meggyőző diplomáciai akció végrehajtása a tengelyhatalmak fővárosaiban, főleg Berlinben, a román álláspont megismertetésére és elfogadtatására. Etnikai, történelmi és geopolitikai szempontból is be kell mutatni a „román igazságot", Erdély gazdasági, történelmi, „stratégiai" egységét. Rá kell bizonyítani Magyarországra egyrészt azt, hogy az észak-erdélyi románok és németek üldözésével, elnemzetietlenítésével a magyar kormány megszegi a második bécsi döntés előírásait, másrészt, hogy nem lojális a tengelyhatalmakkal szemben, így nem lesz képes beilleszkedni az új európai rendbe. A budapesti katonai attasé, Alexandru Cosloschi is pontokba szedett, részletes akciótervet vázolt Mihai Antonescunak a háború végén előálló, Romániát érintő stratégiai kérdések kapcsán. Az 1942. május 15-én kelt feljegyzésében74 leszögezte: nem ismeri ugyan Hitler béketerveit,75 de azt nem feltételezi, hogy a holnap Európája olyan lesz, mint az Amerikai Egyesült Államok; „a vámunió és egy közös pénznem hozhat legfeljebb anyagi hasznot Németországnak, amely feltehetően irányítani fogja ezeket a műveleteket", de semmiképpen nem számolja fel majd az államhatárokat. Az egymástól eltérő érdekek és a nacionalizmusok miatt maholnap nem várható Európa „amerikanizálódása". Úgy vélte, a tengelyhatalmak politikailag nem fogják támogatni Romániát az elvesztett területek visszaszerzésében, de mivel a háború végére „eléggé fáradtak lesznek", nem fognak beavatkozni egy román-magyar fegyveres konfliktusba. A Magyarországgal szembeni háború megvívására már most fel kell készülnie Romániának. Cosloschi javasolta Bulgária semlegességének megnyerését, ezért első lépésként le kell mondani a Cadrilaterről. Ha Bulgária mégis megtámadná Romániát, úgy a kétfrontos küzdelem elkerülése végett „ideiglenesen a Cadrilater maradék részét" is át kell adni.76 „Új kisantantot" kell létrehozni — román vezetéssel — a Szlovákiával, Horvátországgal, sőt Szerbiával megkötendő katonai szövetségek révén. Június 12-én kelt válaszában77 Mihai Antonescu kiemelte, hogy már rég szorgalmazta az államvezetőnél, őrizzék meg Románia katonai erejét a háború végére, továbbá már közel egy éve kezdeményezte a Bulgáriához való közeledést, és konkrét lépéseket tett a Szlovákiával, Horvátországgal, Szerbiával való együttműködésre.78 „Mióta átvettem a Külügyminisztérium vezetését, elsődleges gondom volt, hogy Magyarország ne támaszkodhasson külső 74 AMAE, Fond: 71/Transüvania, vol. 49., 464-466. f. 75 A délkelet-európai német „béketervekről" 1. Romsics Ignác: Nemzet, nemzetiség és állam Kelet-Közép- és Délkelet-Európában a 19. és 20. században. Budapest, Napvilág, 1998. 262-263. 76 Cosloschi feltehetően Észak-Dobrudzsára gondolt. 77 AMAE, Fond: 71/Transüvania, vol. 49., 468-469. f. 78 Miroslav Tejchman cseh történész szerint 1942 májusában Mihai Antonescu egyenesen azt javasolta Pozsonynak, hogy a két ország együtt készüljön fel a közelinek vélt békekonferenciára A szlovák fővárosban nem talált visszhangra a javaslat. L. Miroslav Tejchman: 1941-1943. Radiografia unui eşec. Magazin Istoric 2002. 1. sz. Mwwitcnetjiû/histoiy/arcMve/mi2002/curren (2006. május.)
