Századok – 2007
TANULMÁNYOK - L. Balogh Béni: Az Antonescu-rezsim békeelképzelései 1940-1944 között I/3
18 L. BALOGH BÉNI hatalmakra, és az egész propagandaakcióm, akárcsak a diplomáciai akció, ezt a célt szolgálja" - írta a katonai attasénak.79 Mihai Antonescu meg volt győződve, hogy a „szlávokkal" szembeni sikere megerősítése végett Németországnak minél nagyobb Romániára van szüksége keleten. A háború első heteiben ezért még a Bug folyót sem tartotta a román terjeszkedés végső határának. Úgy vélte, ki kell használni a soha vissza nem térő, különösen kedvező körülményeket a román területi igények megvalósítására.80 Hamarosan azonban jóval óvatosabbá vált, mivel berlini követe révén tudomására jutott az a fentebb már említett német elképzelés, miszerint Romániát kelet felé kell területileg kompenzálni Erdélyért cserében.81 Az új román irányelv így az lett, hogy Románia nem foglal véglegesen állást a Dnyeszteren túli területi kérdésekben, csak az „oroszkérdés" végleges megoldását követően. Mihai Antonescu többször hangsúlyozta, Transznisztria igazgatása nem befolyásolja Románia Erdélyre vonatkozó igényét.82 Kijelentette: a román kárpáti, és nem pusztai nép, mint a magyar; a román nemzet a Kárpátokban született és „itt fog meghalni".83 A német vezetés viszont nem mondott le az elképzelésről, mert 1941 októberében Martin Luther birodalmi külügyi államtitkár „nem hivatalosan" közölte a román követtel: a magyar-román ellentétet nem lehet lakosságcserével megoldani, ellenben meg lehetne vizsgálni, hogy a magyarok által elfoglalt Erdélyből a Dnyeszteren túlra telepítsék a román lakosságot, keleten „kártalanítva" Romániát.84 Az 1941. november 27-i találkozójukon — egy román összefoglaló85 szerint — Hitler is arra biztatta Mihai Antonescut, hogy Románia terjeszkedjen kelet felé; Odessza is az övé lehet, de a területeket románokkal kell benépesíteni. „Helyezzék tehát Erdély kérdését is e széles európai keretbe" — tanácsolta. A dél-tiroli németek Németországba telepítését hozta föl példaként arra, hogy áldozatokat is kell hozni a határvonalak véglegesítése érdekében. Az Erdélyre vonatkozó román igényre utalva Hitler kijelentette: nem lehet egy terület elcsatolását csak azért kérni, mert ott „vértestvérek" lakra AMAE, Fond: 71/Transilvania, vol. 49., 468. f. 80 Mindezt Grigore Gafencu volt román külügyminiszternek, majd moszkvai követnek mondta el 1941. augusztus elején. L. Grigore Gafencu: Jurnal, iunie 1940-iulie 1942. Bucureşti, Globus, [1991]. 186-188. 81 Raoul Bossy berlini román követ szerint a magyarok eszelték ki e tervet, akik állítólag azt is szorgalmazzák, hogy az erdélyi románságot telepítsék át az újonnan megszerzett területekre. A terv német támogatói — kitelepítés nélkül — a román állam súlypontját keletre tolnák, Erdélyt és a Bánságot pedig autonóm vagy független állammá alakítanák a német elem dominanciájával, hogy majd tíz év múlva népszavazás döntsön a terület hovatartozásáról. A jelentést 1. AMAE, Fond: 71/Transilvania, vol. 49., 370-373. f. 82 Uo. 409-410. f. 83 Uo. 363. f. 84 Uo. 396. f. Egy Besztercén, 1941 novemberében keltezett bizalmas magyar rendőrségi jelentés szerint a német és a román lakosság körében is az a hír járta, hogy a szovjetellenes háború végeztével az erdélyi románságot „részint Besszarábiába, részben pedig a Dnyeszteren túlra" fogják áttelepíteni. L. MOL, K 28, 193. cs. 346. t. (I.) 1941-O-25840. sz. 85 AMAE, Fond: 71/Transilvania, vol. 49., 458-460. f. A Ránki György által szerkesztett kötetben a hivatalos német jegyzőkönyv az 1941. november 28-i dátumot viseli. Vö. Hitler hatvannyolc tárgyalása.. I. m. I. köt., 30. sz. (339-344.) Valószínűbb a román jegyzőkönyvben szereplő november 27-i időpont. Erre utal egy harmadik, Mihai Antonescu által diktált jegyzőkönyv is. Vö. Calafeteanu: i. m. 14/a sz. (97-102.).
