Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Papp István: A Győrffy István Kollégium Pártfogó Testülete I/167
168 PAPP ISTVÁN 14-én hagyott jóvá; ezzel az intézmény önálló egyesületként működött tovább. Szerencsénkre a hivatalos szövegen kívül fennmaradt egy másik, sok változtatással, beszúrással teli, minden valószínűség szerint munkapéldányként szolgáló irat is, amely a Györffy István kollégiumokat fenntartó Országos Egyesület Alapszabálya nevet viseli.4 Ennek keletkezési időpontját nem ismerjük, sőt az sem határozható meg egyértelműen, hogy a Györffy Kollégium vagy az ennek támogatást nyújtó Pártfogó Testület alapszabályának eredeti példányát találtuk meg. A hivatalos nyomtatott szöveg számos passzust átvett ebből a fogalmazványból, de vannak olyan részek, amelyek csak az egyik, vagy másik dokumentumban találhatók meg. Feltehetően egy időben, 1942. tavaszi-nyári hónapjaiban készülhetett mindkét szöveg, s az elsőből inkább a Györffy István Kollégium szervezeti felépítését, míg a másodikból a Pártfogó Testület működésének módját ismerhetjük meg. A nyolc fejezetre tagolódó Alapszabályzat először a kollégium címét, nevét, működési területét és hivatalos nyelvét tartalmazta, illetve a pecsétet és az intézményt jelvényét. A pecsétet — melyet az erdélyi származású képzőművész hallgató, később szobrász, Bandi Dezső tervezett — az alapszabály így írta le: „Körirat: Györffy István Kollégium 1942. Folytatása felül két oldalt összehajló búzakalász. Belül kézben gyertya világánál olvasó fiú."5 A következő fejezet a Kollégium céljával foglalkozott. Figyelemre méltó, hogy már ekkor kollégiumi hálózatban gondolkoztak, amelynek a Györffy Kollégium lett volna a központi vagy felettes szerve. Ezt bizonyítja az alábbi meghatározás: „A Györffy István Kollégium társadalmi diákjóléti intézmény, amely a tehetséges és arra szoruló, elsősorban falusi származású felsőiskolás ifjúság részére egészséges és megfelelő kényelemmel berendezett otthonokat létesít." Ezek az otthonok főiskolai és egyetemi városokban, később középiskolai székhelyeken létesültek volna, bennük keresztény és nemzeti szellemű továbbképzést nyújtottak volna. Az utóbbi célkitűzésnek nem kell különösebb jelentőséget tulajdonítanunk; akkoriban e nélkül aligha indulhatott volna útjára a Györffy, az viszont figyelemre méltó, hogy minden vallásfelekezeti és politikai agitációt megtiltottak a Kollégiumban. AIII. fejezetben szóltak a Pártfogó Testületről és ezzel összefüggésben arról, hogy a Kollégium működését „rendes megajánlásokból, tagdíjakból, nyilvános előadások, ösztöndíjak, ágy-, asztal-, szoba-alapítványokból, vagy azok kamataiból" valósítják meg. AIV fejezetben aprólékosan szabályozták a Györffy István Kollégium (GyIK) szervezeti felépítését. Ezek szerint a Kollégiumon belül külön testületet alkotott: a Pártfogó Testület, a Tanács, a Választmány, a Tisztikar, a Szeniorok, a Számvizsgáló Bizottság, a Pártfogó Testületi Gyűlés, a Kollégiumi Gyűlés és a Közgyűlés. Első pillantásra túlzottan bürokratikusnak tűnhet e szervezeti felépítés, különösen annak fényében, hogy 1945 előtt sohasem lakott egyszerre száz kollégista a Györffyben. A valóságban jóval egyszerűbben működött a kollégium, az informális kapcsolatok és ügyintézési eljárások fontosabbak voltak, 4 PIL, 302. fond, 1. cs., 11. ő. e. 5 Pataki Ferenc találó jellemzése szerint: „A sors, a történelem vagy talán az elbocsátó paraszti nép tenyerében ülő, székely harisnyás, gyertyafénynél elmélyülten olvasó parasztlegény képe jelképpé sűrítette és híven kifejezte a kollégium ethoszát." Pataki: i. m. 141.
