Századok – 2007

TÖRTÉNETI IRODALOM - Schumann, Jutta: Die andere Sonne. Kaiserbild und Medienstrategien im Zeitalter Leopolds I. (Ism.: Kovács Zsolt) VI/1604

TÖRTÉNETI IRODALOM 1605 háborúk és békék által ösztönzött kommunikációs eszközök voltak. A röpiratok különlegesen nagy száma számol be háborús összeütközésekről, hosszabb háborúk során a számuk csökken, majd a békekötéseknél növekszik. I. Lipót császár uralkodási idejét részleteiben áttekintve az 1658. esztendő az abszolút csúcspont a röpiratok számát tekintve. Ennek két oka is lehetett. Egyfelől a háborús állapot a franciákkal és a svédekkel, másfelől ekkor zajlott az erősen vitatott császárválasztás. Ezután a röpiratok száma erős csökkenésnek indult, majd a két hadszíntéren folyó háborúk lezárásával (1659, 1660) szinte majdnem a nullára esett. Csak az 1663-1664. évi török háborúval kezd majd újra emelkedni. A devolúciós háború iránt viszont kevés érdeklődés mutatkozott (1667, 1668). Ennek az lehetett az oka, hogy ebben a Német-római Birodalom közvetlenül nem vett részt. A holland háború kitörésével (1672) azonban ismét robbanásszerűen nőtt a röpiratok száma. Nagyon sok írás foglalkozott azzal, vajon a Habsburg Monarchia részt vegyen-e ebben a háborúban. 1674 tekinthető még kifejezett csúcspontnak a röpiratok számát tekintve. Ez összefüggésben állhatott azzal a világos helyzettel, hogy XIV Lajos nyilvánvaló fenyegetést jelentett a Német-római Birodalomra nézve. A háború elhúzódásával viszont számuk ismét csökkent. A nijmegeni békekötés (1679) ugyanakkor nem váltott ki különösebb érdeklődést, és érdekes módon Strassburg 1681. évi elvesztését is csak néhány röpiratszerző kritizálja. Bécs 1683. évi török ostroma viszont hatalmas visszhangot váltott ki ebben a műfajban is. Az oszmánok elleni háború nagyon is élénken foglalkoztatta a kortársakat. Nemcsak eseményleírások kísérték, hanem sokszor kritikus hangú kommentárok is. Sok traktátus foglalkozott az angliai történésekkel is, ennek következtében 1688-ban és 1689-ben újabb csúcspont figyelhető meg a röpiratelőállítás periodikus hullámzásában. Az 1690-es évek azután a röpiratokat tekintve viszonylag nyugodt időszaknak tűnnek, bár a háborús híradások rendszeresen folytatódnak, de nem érnek el különösebben magas számot. Végül a spanyol örökösödési háború kitörése és a szövetséges csapatok első sikerei újra emelik a röpiratok számát, amely az 1704. évi höchstadti csata során, illetve a Bajorországon belüli háborús események révén ér el ismét az átlagosnál magasabb példányszámot. Schumann megemlíti, hogy vallási témák nem tartoznak a röpiratok meghatározó témái közé. A holland háborúktól kezdve ugyanakkor a röpiratokban egyfajta „lokálpatrióta" szemlélet is kezd előtérbe kerülni, amely nyilvánvalóan összefüggött a francia fenyegetéssel. Jutta Schumann könyvében jelentős teret szán az illusztrált egylapos nyomtatványoknak is. Véleménye szerint ezeket a nyomtatványokat sokkal könnyebb definiálni, mint a csak látszólag egységes médiacsoportot képező röpiratokat. Az előbbinél egy egylapos nyomtatványról van szó, amelyek nagyobb formátumúak, és mind képi, mind pedig szöveges információkat is közölnek, amelyek nagyjából kiegyenlített arányban állnak egymással. A szakirodalomban nagyon gyakran csak röplapokként {Flugblatt) említik őket, de az illusztrált egylapos nyomtatványok sokkal bővebb képi és szöveges információkat közölnek, mint a röplapok. A szerzőnő szerint a röplapok a grafikai ábrázolásokról teljesen lemondanak, és nagyon gyakran csak nyilvános ismeretterjesztő vagy reklámszerepet töltenek be. Schumann mindössze ennyit foglalkozik munkájában a röplapokkal, noha véleményem szerint jelentőségük alapján sokkal nagyobb terjedelmet érdemeltek volna, hiszen ez a vizsgált évszázad meghatározó műfajtípusa volt. Az újságoknak is viszonylag kis terjedelmet szentel a szerzőnő, noha a 17. század igazi áttörést hozott ebben a publicisztikai műfajban. Kiemeli, hogy az újságok elsősorban rendszeres megjelenésük miatt különülnek el a korszak többi médiájától. Az újságok célja az olvasók lehetőleg minél pontosabb informálása volt, és a semlegesség megőrzésére törekedtek. Új ságkutatásait a brémai újságarchívumban végezte, ahol több mint 90000 oldalnyi újság található. Megemlíti a két legrégebbi újságot, a strassburgi Relationt és a wolfenbütteli Avisót, kitér a két híres majna-frankfurti periodikus kiadványra, a Diarium Europaeumra és a Theatrum Europaeumra. is. Külön fejezetet kapnak a könyvben a hírek szerzői. Jutta Schumann úgy véli, hogy a röpiratok és az illusztrált egylapos nyomtatványok többnyire névtelenek, sőt gyakran a felelős nyomda vagy az illetékes kiadó sincs feltüntetve. A kutatás csak kevés röpirat esetén tudta a szerzőket megállapítani. Ezek túlnyomórészt követek, diplomaták vagy miniszterek, akik különböző európai udvaroknál tevékenykedtek. A legismertebb röpiratszerző minden bizonnyal Lisola báró volt, aki a bécsi udvar számára teljesített diplomáciai szolgálatokat, és éppen a XIV Lajos elleni háború kezdetén tette egyértelművé a franciák elleni pártállását. Gyakran tudósokat bíztak meg, hogy a kormány véleményét és álláspontját hatásosan vessék papírra (pl. Leibniz, Boeckler stb.). Az újságokkal kapcsolatban megemlíti, hogy számos tudósítóval dolgoztak, és a nagyvárosokban külön