Századok – 2007

TÖRTÉNETI IRODALOM - Evans, R. J. W: Austria, Hungary, and the Habsburgs. Essays on Central Európa, c. 1683-1867 (Ism.: Szántay Antal) VI/1602

TÖRTÉNETI IRODALOM 1603 változékonyságát tükrözik. A 18. század során, különösen annak második felében azonban éppen ebben történik a legnagyobb változás: a régi ("történeti") határokat a felvilágosult abszolutista kormányzatok mesterséges határokkal váltják föl, és ezeket jelentős térképészeti tevékenységgel (például a Habsburg Monarchia egészében végrehajtott első katonai felméréssel) rögzítik. Külön érdekesség, hogy eközben a közigazgatás és a hadügy érdekei az elsődlegesek, míg a természetes határok kialakítására törekvés racionális érvként szolgál. A mesterséges, sőt történeti előzmény nélküli határok kijelölésére különösen a Monarchia keleti felében, tehát főként Magyarországot érintően volt lehetőség: mindenekelőtt a török háborúkat lezáró békékben a Délvidéken, vagy Lengyelország többszöri felosztása során. Ezek a határok azonban nem egyeznek a nyelvi-etnikai határokkal. Ezzel az ellentmondással szembesülnek a 19. századi nemzeti mozgalmak, melyek igyekeznek egy-egy területi egységet (legyen az akár csak egy megye vagy tartomány) kizárólagosan kisajátítani. Nyilvánvalóan méretei miatt is legélesebb ez a konfliktus Magyarországon, ahol az évszázados, de különösen a 18. században tömeges méretű migráció nemcsak csökkentette a magyar népesség arányát, de a szétválaszthatóság reménye nélkül keverte össze a nyelvi-etnikai, sőt vallási csoportokat. Evans szerint a magyar nacionalizmus a legjobb példa arra a törekvésre, mely más etnikai csoportok kárára, akár intoleráns eszközökkel igyekezett elérni, hogy saját etnikai határai egyezzenek az ország területi határaival (127. oldal). Tegyük hozzá: mégha a legjobb példa is, nem eredeti és egyedülálló Európában, és talán a legkevésbé sikeres, ha a történet 20. századi folytatását is figyelembe vesszük. Evans professzor azonban nem ezzel a sötét korral foglalkozik, hanem a nemzeti mozgalmak hajnalával, a 18. század-végi és 19. század-eleji nemzeti ébredés napfényes időszakával. A Közép-Európát illetve a Habsburg Monarchiát átfogó, tágabb perspektíva érdekes párhuzamok és izgalmas részletek feltárását teszi egyszerre lehetővé. A történet itt sem mentes az ellentmondásoktól, például a „nyugatos" műveltségű értelmiségiek, akik nemzetközi tájékozottságukat nemzeti feladatok megoldására fordították {Nationality in East-Central Europe: Perception and Definition before 1848), vagy a reformabszolutizmus, különösen II. József szerepe a nemzetek ébresztésében {Joseph II and Nationality in the Habsburg Lands). Közismertebb a közvetett hatás: a Monarchia egészét központosított és egyforma egységbe kényszerítő, elszánt reformokra reagáló, azokat határozottan visszautasító rendi-nemzeti ellenállás aktivizálódása (a legjobb példa megintcsak Magyarország és a Belgiummá formálódó Osztrák Németalföld). Evans professzor azonban ebben a fejezetben a kevésbé ismert, közvetlen hatás példáit is összegyűjtötte: Mária Terézia és II. József támogatását bíró és a Habsburg reformabszolutizmus érdekei mentén is tevékenykedő értelmiségiek munkáját, akik elsősorban az anyanyelv és a nemzeti történelem ápolásával vagy szűkebb pátriájuk gazdasági-társadalmi fejlesztésével jelentős mértékben hozzájárultak elsősorban a különböző szláv és a román nemzeti öntudat felébresztéséhez illetve erősödéséhez. Ezt a témát Evans professzor tágabb kronológiai keretek között és elsősorban német-osztrák kontextusban is vizsgálja {Culture and Authority in Central Europe, 1683-1806), illetve részben a felvilágosodás sajátosságaival is összeköti {The Origins of Enlightenment in the Habsburg Lands). Vallás és nemzetiség viszonyának elemzésére különösen alkalmas Magyarország, mely a 18-19. századi Európában egyedülállóan színes vallási és nemzetiségi viszonyokkal bírt. Az ezzel foglalkozó fejezet {Religion and Nation in Hungary, 1790-1849) jelentős változást észlel ezekben a viszonyokban a 19. század első felében. Míg korábban a különböző vallási felekezetek, egyházak jelentősen meghatározták, alakították az egyes nemzetiségek identitását, addig a 19. század közepére megfordult a helyzet, és a nemzeti-nemzetiségi öntudat vette át az elsőbbséget. A 18-19. századi Habsburg Monarchia történetének sokat vitatott alapkérdése a Monarchia és egyes alkotórészeinek, országainak kapcsolata, a közjogi viszony. Evans profeszor több fejezetben mutatja be Magyarország és a bécsi udvar kapcsolatát {Maria Theresa and Hungary; The Habsburgs and the Hungarian Problem, 1790-1848), részletesebben elemezve a Kiegyezést közvetlenül megelőző évtizedeket {Hungary in the Habsburg Monarchy 1840-1867: A Study of Perception; From Confederation to Compromise: The Austrian Experiment, 1849-67). A Monarchián belül Magyarország és Csehország ellentmondásos kapcsolatát elemző fejezet {Empire and Kingdoms: Hungary and Bohemia in the Monarchy, 1741-1871) egy Szegeden magyarul tartott előadásra nyúlik vissza, és először ebben a kötetben jelenik meg. A képet Magyarország és Németország 19. századi kapcsolatainak tablója teszi teljessé {Hungary and the German Lands in the Ninetenth Century). E fejezetek számos erénye és alapvető megállapításai közül itt csak egyet emelnék ki: Evans professzor alaposan és részletesen ismeri a kortárs politikai szereplők életútját és kapcso-