Századok – 2007

TÖRTÉNETI IRODALOM - Evans, R. J. W: Austria, Hungary, and the Habsburgs. Essays on Central Európa, c. 1683-1867 (Ism.: Szántay Antal) VI/1602

1602 TÖRTÉNETI IRODALOM R. J. W. Evans AUSTRIA, HUNGARY, AND THE HABSBURGS Essays on Central Europa, c. 1683-1867 Oxford University Press, Oxford 2006, 337 + XX o. AUSZTRIA, MAGYARORSZÁG ÉS A HABSBURGOK Esszék Közép-Európáról, 1683-1867 Robert Evans oxfordi professzor az újkori Habsburg Monarchia történetének egyik legismertebb kutatója. Régebbi munkái elsősorban a 16-17. század specialistájaként hoztak számára széleskörű nemzetközi elismerést; II. Rudolf szellemi életrajza (Rudolf II and his world: a study in intellectual history, 1576-1612, Oxford 1973) és méginkább a Habsburg Monarchia kora újkori alapjait feltáró munka (The making of the Habsburg Monarchy, 1550-1700: an interpretation, Oxford 1979) kötelező olvasmány. A 16-17. századi Prágától elindulva Evans professzor az újkori Habsburg Monarchia egyik legjobb ismerőjévé és legobjektívebb kutatójává vált. Egyenletes mélységben szemléli az egymástól intézményesen is élesen elválasztott korszakokat, a 16-17. századot, a 18. századot, a 19. század első és második felét illetve a 20. század első évtizedeit. És — a megfelelő nyelvtudással is rendelkezvén — egyforma megértéssel kezeli a Monarchia egyes országait, tartományait illetve azok saját szempontú történeti hagyományait. Egyszerre kívülálló és bennfentes, egyszerre tárgyiasan távolságtartó és személyesen kötődő. Jelen kötet az elmúlt két évtizedben megjelent tanulmányok átdolgozott változatát tartalmazza. Némelyik itt jelenik meg először angolul. A kötet így több, mint újra közölt tanulmányok gyűjteménye; a kötethez írt bevezető és a 15 átdolgozott tanulmány egymáshoz kronologikusan és tematikusán kapcsolódó fejezetekként valójában a Habsburg Monarchia 18-19. századi történetének alapvető kérdéseit taglalják. Az alcímben is megjelölt hosszú korszak vizsgálata több lehetőséget nyújt a folytonosság és a változás kiemelésére és különösen magyar szempontból indokolt: Bécs ostroma olyan fordulópontot jelentett a török háborúkban, mely Magyarország közjogi helyzetének és politikai viszonyainak újragondolását is elindította, míg a Kiegyezés mindezeket meglepően szilárd nyugvópontra vitte. Még ezeket a tágabb és a kronológiai hagyományokkal szakító kereteket is átlépi egyik másik tematikus fejezet, például Csehország és a Monarchia viszonyát bemutató (The Habsburg Monarchy and Bohemia, 1526-1848) valamint az erdélyi szászokkal foglalkozó (The Transylvanian Saxons: A German Diaspora) fejezetek. Külön figyelmet érdemel az alcímben megjelenő helymegjelölés: Közép-Európa. A könyv zárófejezete kifejezetten ezen eszme történetét tárja föl (Central Europe: The History of An Idea), és a több másik fejezet címe is tartalmazza a Közép-Európa, sőt egy esetben a Kelet-Közép-Európa megjelölést. A bevezető (The Habsburgs and Central Europe, 1683-1723) inkább alkalomszerűen, tényleges helymegjelölésként használja ezt a fogalmat, Európa középső területeit értve alatta, ahol a Német-római Császárság révén és a 17-18. századi török háborúk eredményeképpen a Habsburg-ház kiterjesztette és a Pragmatica Sanctio elfogadtatásával megszilárdította hatalmát. Az Ausztria (azaz a cseh-osztrák örökös tartományok) nélkül megvalósított német egység azonban véglegesen megszűntette a Habsburg-dominanciát. Ekkor születik meg Közép-Európa fogalma és eszméje, mintegy gyógyírként a hatalmi-politikai és nem utolsósorban gazdasági kettészakadás sebeire. Lényegében ezt a szerepet kapja a legkülönfélébb 20. századi politikai és kulturális törekvések zászlajára írva, legyen az akár Friedrich Naumann német-osztrák-magyar konföderációt javasoló Mitteleuropa-^, akár a német hegemónia megteremtése, vagy éppen a Vasfüggöny fölszámolása, vagy netán a Kapuziner illatú és Sacher-torta ízű Monarchia felidézése. Ebben az összefüggésben rendkívül izgalmas és gondolatébresztő a Közép-Európát felszabdaló határok történetét és a nemzeti identitás formálásában játszott szerepét bemutató fejezet (Frontiers and National Identities in Central-European History). A történet fő vonala a kisebb területi egységektől vezet az országméretű területi egységekig, avagy más megközelítésben a helyi hatalomtól az államhatalomig, mely utóbbi a 18-19. század során egyre inkább nemzeti vonásokat ölt. Találóan szemlélteti a helyi hatalom, a legkisebb területi egység, például az uradalom határainak elsődlegességét Chorinsky gróf 1780-as években épült ebédlője, melynek éppen a közepén találkozott Morvaország, valamint Osztrák és Porosz Szilézia hármas határa. A középszintű területi egységek, például megyék vagy tartományok határai is állandóbbak és így meghatározóbbak az Ancien Régime idején, mint az országhatárok, melyek inkább a (nagy)hatalmi viszonyok